A Pünkösd szelleme szemben a Karácsony s a Húsvét szellemével:
a) Az első Karácsonykor künt Betlehemben nem volt ünnep, hanem inkább vásár; nagy sokadalom hömpölygött az utcákon, és Őt, ki már köztük járt, nem vették észre. Azután beállt az éj, s lett nagy, mély, éjjeli csend; nem várta őt senki. Ellenben a Pünkösd ünnep, nagy nap, a törvény ünnepe, ünnepélyes, délelőtti óra Jeruzsálemben. Benn pedig várják, imádkoznak; és íme, akkor tör le zúgó viharban a magas égből s leszáll és kigyúl az apostoli gyülekezet fölött. Ezzel jelzi: 1. hogy várjuk őt lelkendezve. Várjuk, ő majd eljön és ad kegyelmet; mi meg nem teremthetjük az erőt, de ő adja ezt és magát adja; készítsünk neki helyet; az alázat vonzza őt. 2. Vágyódjunk utána: Veni, Veni, ez a lélek vágya. Hogy kívánkoztak ők, és ki ne kívánkoznék? Mily dicső s bőséges ez a Szentlélek! Vágyik a lélek az ő atyja, tanítója, mestere után. Hisz ő atyánk; születtünk Szentlélekből, megkereszteltetünk Lélekben, megerősödünk a Lélek által. A Lélek imádkozik bennünk kifejezhetetlen vágyakozással; búgunk, mint galambjai. Hogyne jönne hozzánk?
b) A Húsvét a győzelem, a diadal ünnepe, de a szívek még nem veszik be. A színen vérfoltok, keresztek éktelenkednek, no meg a kifordított sírkő. Vert hadsereg az Úr csapata, melyet ármány, hazugság s erőszakoskodás félelemmel és rémülettel tölt el. Az élet már föltámadt a sírból, de csak tanítványainak jelent meg, ereje még külre nem áradt. Ellenben a Pünkösd a diadalmas s kiáradó élet ünnepe; a magas égből lezúg ereje és tért foglal. Tüze gyujt; mécseséből tűzoszlopok indulnak világgá. Ah, nézzétek e diadalmas Lelket! Lelkem neki kristályhasáb, melyben sziporkázva töri meg sugarait, ragyog, vakít. Villanásokkal, sziporkázásokkal be nem éri, neki tűzvész kell. Tüzet fog tőle az apostolok lelke, a vértanúk szíve, a szűzek vére. Minden testet meg akar emészteni; „kiöntöm lelkemet minden testre”; elváltoztatom „a szikrát üde ligetté és a pusztát oázissá” és énekelni fognak „juxta dies juventutis suae”, jegyesi éneket. Ó Lélek, test, szikla, puszta vagyok én is, s néma is vagyok, énekelni nem tudok; segíts s taníts.
