Jézus egy napon ezt a hasonlatot mondotta a népnek: „A mennyek országa hasonlít egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának. Elküldötte szolgáit, hogy megmondják a meghívottaknak: Elkészítettem ebédemet és minden kész: jöjjetek a menyegzőre. De azok nem akartak eljönni. Ekkor a király ezt mondotta szolgáinak: Menjetek ki az útszélre és akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre! A szolgák ekkor kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.” (Mt 22,2-10)
Isten a világ végén kilép rejtelméből és leplezetlenül megmutatja nekünk az Ő hatalmát és szeretetét. Fiát, Krisztust, megdicsőíti az egész világ előtt és minden népből és korszakból maga köré gyűjti gyermekeit. Szeretetében örökké boldoggá teszi őket és az egész világot betölti mennyei dicsőséggel. Ekkor jön el Isten országa teljes dicsőségében. Olyan lesz, mint a menyegző: Isten a király, Krisztus a vőlegény, a megváltott emberiség a menyasszony és az újonnan teremtett világ a lakodalmas ház.
Isten azt akarja, hogy mindannyian részt vegyünk ebben az országban. Ezért küldte Fiát, Jézus Krisztust a földre. Jézus meghirdette nekünk Isten országát, megváltott és Isten gyermekeivé tett minket.
Krisztus által Isten országa máris eljött nekünk: Isten mint jó Atyánk uralkodik fölöttünk és kegyelmét ajándékozza, Krisztus, a mennyei vőlegény itt él közöttünk: a szent Eukarisztiában már most részt veszünk az örök mennyei lakomán. De Isten országának dicsősége még el van rejtve szemünk elől.
Amikor Krisztus a világ végén visszajön, akkor majd teljes dicsőségében szemlélhetjük Isten országát. Isten ellenségei kiszorulnak a mennyei lakomáról, Isten gyermekei pedig „ragyognak majd, mint a nap, Atyjuk országában” (Mt 13,43) és végnélkül ünneplik a „Bárány menyegzőjét”. (Jel 19,7)
Isten országa nemcsak Istentől kapott ajándék, hanem feladat is, amelyet Isten szab ránk. Az Isten országába meghívott kereszténynek minden erejével azon kell lennie, hogy Isten országa bennünk és a környező világban egyre jobban elterjedjen: „Jöjjön el a te országod.”