Előgyakorlatok
1. Képzeld el ismét a Szentháromságot, amint letekint az égből a nyomorba süllyedt emberi nemre és elküldi Gábor arkangyalt a Boldogságos Szűzhöz, hogy vele a megváltás tervét közölje. Szemléld a Boldogságos Szűzet, amint beleegyezését adja az Ige megtestesüléséhez.
2. Kérd Istent, adja meg neked a kegyelmet, hogy imént megtestesült Üdvözítődet és szívének legbensőbb érzelmeit, szándékait tökéletesen megismerjed, őt napról-napra jobban szeressed és hűségesebben kövessed.
I. Mi következik a megtestesülés titkából ránk nézve, ha Jézusra tekintünk?
Jézus főleg két okból lett emberré. Az első ok az, hogy helyreállítsa mennyei Atyjának, Istennek dicsőségét, melyet a bűn lerontott. A bűn az ember kevélységének fölemelkedése Isten ellen; azért megalázta magát Jézus, hogy jóvátegye az ember kevélységét. Második ok az, hogy bennünket megváltson, felszabadítson a bűn járma alól, újból Isten gyermekeivé és a mennyország örököseivé tegyen. Ez a kettős ok voltaképp csak egy; mert Isten dicsőségét éppen a mi megváltásunk által állította helyre, amint azt főpapi imádságában szenvedése előtt kifejezte. „Én téged megdicsőítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy azt megtegyem… megismertettem nevedet az emberekkel.” (Jn 17,4-6) A megváltás a következő mozzanatokat foglalja magában: elégtételt nyújt az emberek bűneiért és számukra Isten kegyelmét újból kiérdemli, megmutatja nekik az utat Istenhez példa és oktatás által, létesíti közöttük az üdvösség intézményét, az Egyházat, mely őket az örök élet útján vezérli. Ezért jött Jézus a földre, mint megváltó és üdvözítő, mint főpap és tanító, mint példakép és egyházalapító. Ez volt megtestesülésének célja. – Mi következik mindebből miránk nézve?
1. Az első következtetés, melyet le kell vonnunk, ha a megtestesülés nagy titkát és célját szemléljük, a hála Isten és az Üdvözítő iránt. Ennek a hálának szívünk mélyéből kell fakadnia; mert hacsak némileg megértettük, mily végtelen nyomorból ragadott ki bennünket Isten keze az Üdvözítő által, akkor belátjuk, hogy hálánknak nem lehet sem mértéke, sem határa, hanem csak ebben a szóban nyerhet kifejezést: „Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett?” (Zsolt 115) „Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled. Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.” (Zsolt 114) „Mit használt volna születnünk, ha nem adatott volna, aki megváltson?” De ez a hála az Üdvözítő iránt nem szavakban mutatkozik elsősorban, sem egyedül érzelmekben, hanem mindenekelőtt azoknak a kegyelmeknek hűséges felhasználásában, melyeket megtestesülése, élete és halála által nekünk megszerzett. Mutatkozik az általa elrendelt kegyelemeszközök nagyrabecsülésében, szent tanításának és isteni példájának tökéletes követésében. Szóval a keresztény életre, a tökéletességre, az életszentségre való törekvésben nyilatkozik meg leginkább.
2. Ha a megtestesülésnek első okára tekintünk, Isten dicsőségének helyreállítására, akkor új kötelesség háramlik ránk. Nekünk is közre kell működnünk a Megváltóval Isten dicsőségének helyreállításában. És ezt annál inkább kell megtennünk, mert mi magunk bűnösök vagyunk. A bűnbánat által Istent a mi részünkről is meg kell engesztelnünk. Legjobb módja az engesztelésnek pedig ismét nem az önként vállalt külső önsanyargatások, habár ezek is hasznosak, hanem a megváltás kegyelmének buzgó felhasználása és a szent élet, melyet az engesztelés szelleme hat át saját és más emberek bűneinek szemlélésénél, akik a megváltás nagy kegyelmeit semmibe sem veszik. Az élet kellemetlenségeit is ebben a szellemben kell elviselnünk; ezzel közreműködünk Isten dicsőségének helyreállításában.
3. Végre, ha a megtestesülés második okát tekintjük, az emberi nem megváltását, akkor az a kötelesség háramlik ránk, hogy Jézusnak világot megváltó munkájában segédkezzünk. Igaz, hogy Jézus önmaga teljesen eleget tett mindennek, ami a világ megváltására szükséges volt; de az általa megszerzett kegyelmek hovafordítása az emberek közreműködésétől függ. Imádság, áldozat és főleg szent élet által kell leesdenünk Isten bővebb kegyelmeit embertársainkra, az egész világra. Jópélda, szó és cselekedet által legyünk környezetünk apostolai, teremtsünk magunk körül bizonyos szent légkört, melyet mindenki magába szív, aki velünk érintkezik. Legyünk mi is megváltói a világnak!
Főleg ha a papi vagy szerzetesi életre hívott meg Isten különös kegyelme, nyílik számunkra bőséges alkalom mind Isten dicsőségének helyreállításában, mind a világ megváltásában közreműködni. Maga a szerzetesi élet, ha annak kötelességeit teljesítjük, bő forrása az engesztelő cselekedeteknek. A papi hivatás, az egyházi zsolozsma, a szentmise, a lelkek gondozása mindmegannyi alkalom Jézussal közreműködni megtestesülése céljainak megvalósításában. Azért éljen bennünk a lelkek szeretete és lankadhatatlan buzgalom Isten dicsőségének előmozdításában.
II. Mi következik a megtestesülés titkából ránk nézve, ha Szűz Máriára tekintünk?
1. A megtestesülés titka alapja az egész Mária-tiszteletnek. Szűz Máriát istenanyai méltósága teszi mindenekelőtt tiszteletreméltóvá előttünk. De ez az, ami egyúttal az ő legbensőbb viszonyát is feltárja lelkünkhöz. Szűz Mária valóban közreműködött az Isten Fiának megtestesülésében. Az ő beleegyezésétől függött, hogy a Megváltó leszáll-e a földre vagy sem. Az ő szava hívta le Istent az égből, az ő szent méhe volt Isten első hajléka a földön, az ő szűzi véréből alkotta a Szentlélek Isten Fiának emberi testét. Azért Isten után neki köszönjük megváltásunkat, amelyben ő kiválókép közreműködött. De épp azért elv gyanánt tekintik sokan azt, hogy valamint csak Szűz Mária által ereszkedett le Isten mihozzánk, úgy mi is csak őáltala emelkedhetünk fel Istenhez. Amint csak őáltala jött le hozzánk Isten elsőízben személyesen, úgy csak őáltala száll le szívünkbe másodízben is kegyelmével. Szűz Mária a mindenható közbenjáró és minden kegyelem közvetítője, kiosztója. Azért a lelki tökéletességnek és erénynek megszerzésére az ő igazi tisztelete a legegyenesebb, a legbiztosabb, a legkönnyebb, a legegyenesebb út. Ő a „forma Dei”, az istenképző forma, melyből mint második Krisztus kerülünk ki, tökéletesítve, istenítve, Jézus mintájára átalakítva. Ez főleg Boldog Grignon Lajos véleménye a tökéletes Mária-tiszteletről írt könyvében. (Különösen: Az igazi Mária-tisztelet hatásai, ötödik hatás.)
2. Miben áll ez a tökéletes Mária-tisztelet? Elsősorban abban, hogy magunkat neki teljesen átszolgáltatjuk egész valónkkal, testestül-lelkestül, minden képességünkkel és tehetségünkkel, minden jócselekedetünkkel és érdemünkkel. Ezeket mind az ő kezébe tesszük le, hogy ő azokat megtisztítsa, ékesítse, tökéletesítse, bemutassa isteni Fiának. Önmagunknak ez a teljes átszolgáltatása a tökéletes Mária-tisztelet alapja, Végezzünk másodszor mindent ővele, őbenne, őáltala és őérette, vagyis kövessük szűntelen az ő példáját, képe lebegjen mindig lelkünk előtt, ajánljunk fel mindent őáltala Istennek, tegyünk mindent szeretetből iránta, legyünk a szeretet rabszolgái, uralkodjék ő teljesen szívünk fölött, lelkünk fölött, hogy így őáltala Krisztus uralkodjék bennünk és mi Krisztusba átalakuljunk. Mert nincs ellentét az ő tisztelete és Jézus tökéletes szeretete között; hiszen ő a legegyenesebb út, mely Jézushoz vezet.
3. Vessünk még egy pillantást arra a hasonlatosságra, mely fennáll Szűz Mária és Krisztus papja között. Szűz Mária az égből lehívja az Isten Fiát és ez lakást vesz tiszta méhében. Jézus papja is lehívja Isten Fiát a magas égből az oltárra, és ő lakást vesz szívében naponta a szentáldozásban. Szűz Mária életet adott Jézusnak saját testében, a pap életet ad Jézusnak a lelkekben, amikor elveti bennük az isteni igének magvát. Azért tisztelje leginkább Jézus papja az Isten anyját, mert ő szorul rá leginkább anyai pártfogására, hogy tisztjét méltóképp betöltse. Fogadja naponta Megváltóját a szentáldozásban mintegy az ő kezéből; mert tökéletesebb, Isten előtt kedvesebb, biztosabb, könnyebb és édesebb Szűz Mária által közeledni Jézushoz. Mélyen vésse bele lelkébe a katolikus pap, de minden hívő is Berchmans Szent János szavát: Addig nem biztosítottam üdvösségemet, míg gyengéd áhítatra nem tettem szert Szűz Mária iránt.
Imádság
Mondd el áhítattal azt a gyönyörű imádságot, melyet oly sok nagy Mária-tisztelő imádkozott: „Ó Jézus, aki élsz Szűz Máriában, jöjj és élj mibennünk szentséged szellemében, erősséged teljességében, erényeid igazságában, utaid tökéletességében, titkaid egységében és uralkodjál szellemed erejével minden ellenséges hatalom fölött Atyád dicsőségére. Amen.”
