a) „Ellenkezést vetek közötted és az asszony között”, (Gen. 3,15). Az ellenkezést Isten a lázadás s tagadás szelleme s a diadalmas asszony közé veti. Amaz bízott eszében s erejében s mondta: elég vagyok magamnak, nem szolgálok, nem hiszek, az ég csillagai fölé építem trónomat. Az ő ivadéka a kétkedő, tagadó, elsötétült ember. Az asszony pedig tulajdonképen az, aki mondotta: íme, […]

Azt várjuk, ki „elveszi a világ bűnét”, az ősbűnt. a) A föld az isteni embernek volt szánva, de ő nem érte be Istenével, hanem két rettenetes vendéget hívott ide, a bűnt és a halált; vétkezett. – Mi az eredeti bűn? Annak a megtestesülése, hogy „el az Istentől”. Az ember Istené volt, aki őt örök gondolataiban hordozta; alkotta; kegyelemben magához vonzotta; […]

a) „Homo Dei”, Isten embere, Istenből indultam ki s feléje küzködöm. Szeretnék az övé lenni. Ésszel s szívvel leszünk övéi. Fölfogással, hittel, s az odatartozásnak legmagasabb fokán azzal, hogy ő a mienk, s hogy bírjuk s éljük. Ez kultúra, vagyis életünkbe átvitt igazság s annak harmonikus kialakítása. Az ilyen lélek „lát”… látja Urát, célját, látja azt a más világot… „tamquam […]

„Mondák azért neki: ki vagy, hogy választ vigyünk azoknak, kik minket küldöttek? mit mondasz magad felől? Én a pusztában kiáltónak szava vagyok; Egyenesítsétek meg az Úr útját, amint megmondotta Izaiás próféta” (Ján. 1,22). a) Ki vagy te? Mutasd meg nekem arcodat, te kemény, tüzes lélek! Ismertesd meg velem fensőbb természetedet, amely éltet, örvendeztet és célszerűen szomorít is? És János feleli: […]

a) „Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem próféta?” (Ján. 1,25). Úgy-e a keresztség újjászületés, s újjászülni s lelkeket ébreszteni csak isteni férfiak tudnak, s az vagy-e te? Hasonlóképen kérdezi a népek öntudata: Mit mégysz föl a szószékre, mit mégysz az oltárhoz? Illés vagy-e, próféta vagy-e? A szószéken prófétának s az oltárnál a szeretet áldozatának […]

„A zsidók Jeruzsálemből papokat és levitákat küldöttek hozzája, hogy megkérdezzék őt: Te ki vagy? Illés vagy-e te? és mondá: nem vagyok. Próféta vagy-e te ? és felelé: nem” (Ján. 1,19). a) A zsinagóga ezt nem a Messiást váró hitnek vágyával s alázatával kérdi; de e kérdésben, hogy „ki vagy te”, mégis öntudatlanul fölsír a népek vágya, mely fölpanaszolja, hogy nincs […]

„És megkereszteltetnek vala tőle a Jordánban, megvallván bűneiket” (Máté 3,6). a) Fogjunk nagy szívvel lelkünk tisztításához; alázódjunk meg s gyónjunk meg alaposan. Ne mondjuk, hogy nem találunk bűnt. Lehet, hogy néha nincs nagyobb megzavarodásunk, de az nagyon néha van; mert az emberi szív, mint a víz a malomkerék alatt, egyre gyűrűzik, karikákat s fodrokat vet s ki nem fogy. A […]

„Kezében van szórólapátja és megtisztítja szérűjét és összegyüjti a búzát csűrébe, a polyvát pedig megégeti olthatlan tűzzel” (Luk. 3,17). a) A próféta erre az erős, hajthatatlan Istenre mutat, ki a rosszakat megégeti, mint a polyvát „olthatatlan tűzzel”, „ő mint az olvasztó tűz” (Mal. 3,2), „és széthányja őket szórólapáttal a föld kapuiban” (Jer. 15,7). Van búza s van polyva az emberiségben, […]

„És kérdezé őt a sereg, mondván; mit cselekedjünk!… Eljövének pedig a vámosok is és mondák neki: Mester, mit cselekedjünk!” (Luk. 3,10). a) A felelet csak az lehetett: tegyétek meg, amit Isten akar. Mi ideális, parancsoló szükséglet alatt állunk, mely követeli: tedd ezt, ne tedd azt. Eszmények, erények csillagai alatt élünk, s ez az eszményi szépség s ez a kötelező szükség […]

„Látván pedig sokakat jönni az ő keresztségére a farizeusok s szadduceusok közül, mondá nekik: Viperák fajzati!” (Máté 3,7). a) A modern ember lelke meg van mérgezve: nem tud erősen hinni. A reformáció a nyugati kereszténység egységét megrendítette, s nyomában száz meg száz vallásfelekezet keletkezett. Kritikusok támadtak. Kritikájuk tetszett, s a „művelt világ” elidegenedett a történelmi kereszténységtől. Ezzel szemben az igazság, […]