„És nagy jel tünék fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona” (Jel 12,1). a) A nagy jel a mi egünkön, ott, ahol a mi csillagaink járnak, s ahová reményeink irányulnak üdvözülésünk perspektíváiban: az asszony. A régi asszony a földön szintén jel volt, a bukás, a romlás szimboluma; szépsége […]
A „nagy jel” az égen
Immaculata
a) Lélek az Isten; puha, gazdag, fényes, erős, mély élet! a lelkiség s a tökély óceánja; s mint ilyen, magához való, gazdag, lelki lelket alkotott anyjában. Akarta, hogy övé legyen, hogy értse és szenvedéllyel szeresse őt. Azért tehát bűntelen s szeplőtelen szépséggé teremtette. Kincse és galambja: „elegantissima anima!” Lehet másokon szebb ruha, drágább kő, fehérlőbb gyöngy, de szépség ehhez fogható […]
Hogy szereti Isten a Szent Szűzet?
a) Szereti azzal a kiáradással, mellyel minden gondolatát, kegyelmét, szándékát benne életté váltotta. Örvényt nyitott szívében, a bensőség mélységeit; édes, kedves, izzó szeretetet gyujtott lelkében, hogy ez a szeplőtelen szív tudja őt viszont szeretni igazán. Neki adta legnagyobb ajándékait: a szeplőtelen fogantatást, a szűzesség páratlanságát, az Istenanyaság méltóságát. Ez szeretetének mindmegannyi új meg új árama! „Abyssus abyssum invocat”… Finommá, lelkivé […]
Szűz Mária páratlan szeplőtelensége
Csak egy van, aki páratlan és szeplőtelen s kiben romlás nincsen. a) A többi mind megszentségtelenített lélek, – nem kertek, de kiégetett hegyoldalak, – nem források, de mocsarak, – nem csillagok, hanem sötét barlangok. Vedd sorba az emberiség leányait, némelyek mélyen lenn állnak, lealacsonyítva, megszeplősítve, mint a bűnnek leányai; mások jobb utakon járnak, de sok gyarlósággal; ilyenek a törekvőbb lelkek […]
Az érintetlen szépség
a) A Szűz a tökéletes ember, hol ész, szív, kedély a legteljesebb összhangban egyesül; az új ember, ki romlatlanságában szerencsésen kifejleszthette minden vonását. Belső világa s külseje is olyan, mint az a gyönyörűséges dóm, melynek minden vonala a legszédítőbb magasságban is hűen van kihúzva, – sehol rajzhiba, sehol zsugorodás rajta, tökéletes minden rózsája, ága-boga; az Isten gondolta, rajzolta, mintázta; – […]
A Szent Szűz arca
„Ostende mihi faciem tuam”, mutasd meg arcodat,… ez az én vágyam; szeretném jobban megismerni az Isten elsőszülött, „praedilecta” leányát. Lelkébe közvetlenül nem nézhetek, de mivel a lélek az Isten műve, az Isten műhelyében szeretném ellesni azokat a motívumokat, melyek a Szent Szűz arculatát jellemzik. Az első és fő motívum, mely a Szent Szűz lelki faciesén elömlik s mely alapszínezetét és […]
A Szent Szűz pszichológiája
Képünk nincs a Szent Szűz lelkéről, de van néhány értékes, mindent mondó vonásunk, melyekből benső lelki világát összeállíthatjuk s magunk elé varázsolhatjuk. a) Első jellege e bensőségnek az Istenben, a végtelenben, abban a fényes, mélységes, édes, erős, kifejezhetetlen lelkiségben való elmélyedés. A szentírás a szerető lélek viszonyát a jegyesnek jegyesével való egyesüléséhez hasonlítja. Egynek lenni vele, benne élni, őt élvezni… […]
A Szent Szűz egyénisége
A Szent Szűz Krisztus után Istennek első gondolata; a „primogenita” nagy hivatásának megfelelőleg, erőben, szépségben, az Isten-anyát megillető nagy stílben van kialakítva. A szentírás csak azt mondja: „de qua natus est Jesus”, vagyis ez az asszony oly nagy, oly mély, oly fölényes és kegyelmes, hogy anyja lehetett, Isten-anya, ki az Igét vágyódó, ünneplő lélekkel fogadta, keblébe zárta, vele vérét megosztotta, […]
Elközelgett az Isten országa a Szeplőtelen Szűzben
Az advent homályában áll a Szent Szűz, ködéből, mintha az emberiség összes századainak köde volna az, felénk ragyog alakja s hirdeti, hogy milyen volt az ősi, az Isten kezeiből kikerült, s milyen az elesett, a saját maga akaratjára hagyott ember. a) Az Isten gondolatai szerint való embernek Isten világosságában kellett volna járnia, melyet kinyilatkoztatásában árasztott rá. Ő fényt gyujtott neki; […]
Közeledik a mennyek országának újjáalakítója
a) Először kilátásba helyezi őt az Úr. A bukás után leereszkedett közénk s megfogta kezünket; romok közt éltünk, de szent vizióban megmutatta nekünk a „coelestis urbs”-ot; büntetést szabott ránk, de benne rejlett az Istenhez közeledésnek minden áldása. – Zárt kapuja előtt az elvesztett paradicsomnak ült Éva; szintén még zárt kapuja előtt az Isten földi paradicsomának áll Mária. Két asszony, két […]