Ne csodáld, hogy azt mondottam: szükség újonnan születnünk. „A szél, ahol akarja, ott fúj és zúgását hallod, de nem tudod honnét jő, vagy hová megy; így van mindaz, ki lélektől születik” (Ján. 3,7). a) Jön a lélek, amikor akar. Egy-egy szó a könyvben, érzés az imában, gondolat vagy ötlet az elmélkedésben megmelegít, fölbuzdít, megnyugtat. Bennem csillámlanak meg az Isten gondolatai, […]

„Mi a testtől születik, test az; és mi a lélektől születik, lélek az” (Ján. 3,6). a) A szép erkölcs a legszebb remekmű. Van különféle szép remek kőben, színben; ez a szépség pedig mind a lélekből áradt. Az magában véve mindezeknél szebb. Szép lélek, tiszta erkölcs, harmónikus élet, ez az igazi remekmű. Azért az Úristen a szobrokat, a képeket lenn hagyja, […]

„Vala pedig a farizeusok között egy Nikodémus nevű. Ez Jézushoz jöve éjjel és mondá neki: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél… Felelé Jézus: bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát” (Ján. 3,1). a) A belső embernek újjá kell születnie, a krisztusi típust kell magára öltenie… mulhatatlanul, különben célt téveszt. Az új ember a kegyelem […]

a) A Szent Szűz ez állapotában a bensőségnek s elmélyedésnek titka. Magában hordja a misztériumot; tudja, hogy van; tudja, hogy Isten benne van, de az Urat ő sem látta, s csak jelei s angyalai imbolyognak körülötte; érteni őt nem lehet, csak hinni. Ó titokzatos, szent világ! Lelkünk is terhes Istentől: Isten van bennünk, a mennyország, a kegyelem. az örök élet. […]

a) „Eljegyezve lévén az ő anyja Mária Józsefnek, mielőtt egybekelének, úgy találtaték, hogy méhében fogant a Szentlélektől” (Máté 1,18). A karácsonyi misztériumnak édességében ez a keserű csepp, a színpompás tulipánnak ez a sötét foltja, József gyötrődése, bánkódása, a félreértés, a megnemértés. Mily különös: József kínja a legédesebb Szűz; tövises neki a legaranyosabb rózsaszál. Nem érti. – Mint ahogy az Alpesek […]

a) „És mondá Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én üdvözítő Istenemben” (Luk. 1,46). Amit a művész befektet képébe s a harangöntő a harang ércébe s az orgonagyáros a sípok csodálatos vox-aiba, az azután kiárad belőlük, s ami mélységet, finomságot, örömöt, erőt, bensőséget fektetett az Isten a Szent Szűzbe, az most kitör belőle mint ihlet és […]

a) „És beméne Zakariás házába s köszönté Erzsébetet. És lőn, amint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, repese méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel” (Luk. 1,40). Mint a nap kelte, olyan a Szent Szűz érkezése. Jön, siet, szíve dobog; a Magnificat már hangzik lelkében. Nézi lélekkel a kanyargó út szélén a virágot, az olajfát, a tamariszkust; most belép a házba s […]

„Fölkelvén Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Juda városába” (Luk. 1,39). a) Siet Hebronba a hegyek közé. Könnyen lépked, szárnyal. Túlboldog, extatikus lélek lendülete ez; „mit Höhensehnsucht” jár. Öröm, boldogság, érdeklődés, szeretet, hév, lelkesülés, harmónia tölti el lelkét. Hogy néz végig a virágzó vidéken, – hogy énekel feléje patak, erdő, virág. „Rauschender Strom, brausender Wald, starrender Fels, mein […]

Mert a) Relígió annyit jelent, mint kötelék, kapcsolat, először is ember s Isten közt. Hozzá füződünk, hozzá simulunk, átkaroljuk őt, a lét forrását, lelkünk atyját s törekvésünk célpontját. „Religion ist eine lebendige Gegenwart”, eleven átérzett jelenléte, velünkléte az Úrnak. Vallásos lélek az, aki az Isten közellétét és szeretetét átéli. Az ilyen lelken az Isten a fény; az ő gondolatai, az […]

Önmagában imádta őt. Senki sem volt méltó őt fogadni, csak a Szűz. „Innixus super dilectam.” Csak egy támasza volt: anyjának bűntelen szépsége. Tehát: a) Fogadja a tiszta, a „purissima”, ki Isten előtt több, mint a világ. A szám s a tömeg nem dönt. Az ő mélységes lelke a maga áttetsző kristályosságában a földön a legfőbb, az isteni érték. A többi […]