A szentírás az áhítatot, a kellemet, az Isten előtt való kedvességet olajhoz hasonlítja; az „unctio” Istenhez való közeledés. Puhul, vidul, hajlik tőle lelkünk. Virágkelyhekből való. De nem minden virág egyaránt olajos; épúgy nem minden hittitok egyformán áhítatos. A Szent Szűz liliom, a szent kereszt illatos fa, de az áhítatnak legolajosabb virága az Oltáriszentség. Ez fő áhítatunk; katholikus ájtatosság. Azért a […]

a) Az első követelmény a szívtisztaság; ez a legigazibb, legédesebb Isten-tisztelet, úgyis mint előkelő, nemes lelkület, mely egyedül méltó arra, hogy az Úrhoz közeledjék, úgyis mint tökéletesség, mint lelki mű és szellemi munka. Megtiszteljük az Urat márványtemplomokkal, aranyos oltárokkal, virágos szőnyegekkel; akarjuk, hogy az Úr háza különb-ház legyen; de a legdrágalátosabb hely, mű, remek, a legkiválóbb valami a tiszta szív. […]

a) Megszeretjük lelkünket, igaz szeretettel. Az önhittség s kényesség elpuhít, beleringat sok hamis nézetbe, helytelen, hiú életbe, elbízzuk magunkat, hogy szeretjük az Istent, sőt buzgóknak látszunk. Elfelejtjük, hogy mily kevéssé fejlett ki bennünk az ellenkezés a rosszal szemben, s mily nagy a hamis szeretet önmagunk s a hálátlan hidegség Isten iránt, s mennyire vagyunk a krisztusi szeretet viszonzásától. Aki ezt […]

Az egyház is, meg szívünk is buzdít: törlesszétek a szenvedő lelkek büntetését, engeszteljétek meg az Isten haragját. Bár minden jócselekedettel segíthetünk rajtuk, mégis kiváltkép kettőt gyakorol e részben az egyház: ez a szentmise és a búcsú. A búcsú nem bűnbocsánat, hanem formális büntetés-elengedés. a) A búcsúban az egyház fölhasználta hatalmát, azt, hogy „amit megoldasz a földön, meg lesz oldva a […]

a) Öntudatára ébrednek örök rendeltetésüknek; az örökkévalóság súlya, a „pondus aeternitatis” nehezedik a lélekre s kiváltja legmélyebb és leghatalmasabb energiáit, mindenekelőtt a halhatatlanság és az örök élet öntudatát. Ez öntudat, mint új tavasz hajnalhasadása örvények fölött! S bár erőteljes s győzelmes érzettel jár, de jár egyszersmind mélységes, hasító fájdalommal a világias, földies érzés, az elbabrált idő és az örök hivatás […]

Van a lélek életében örök tavasz, ebben állnak a megdicsőült lelkek; van örök tél, a „secunda mors”, melyben a „halál él”… örök kínja önmagának; de a túlvilágban van ősz is, a szegénység, a szenvedés, a szomorúság, a melankólia, a levélhullás, a csupaszság szaka, s ez az ősz ott túl a tisztító tűz élete. a) A halottak napját őszkor, novemberben üljük. […]

A modern ember könnyen botránkozik a két tüzön, mellyel Isten a maga fölségét s szentségét megvilágítja, a pokol s a tisztítóhely tüzén. Bizonyára ez a tűz nem a fa vagy kőszén elégési folyamata, de valamelyes fizikai ható, mely tűzféle. a) Nem szabad az önszeretet s a szubjektív fölfogás és érzés lágy, meleg szuggesztióira hallgatnunk, mikor a végtelen erkölcsi tökély rendjéről […]

Álljunk alázatos hittel a „másvilág” zárt kapui elé; sejthetünk sokat, de tüzetes fogalmunk nincs róla. Az isteni kinyilatkoztatás tanít rá, hogy van ott túl egy tisztuló s szenvedő világ is, – hogy van ott bensőséges, mély lelki élet, melynek motívumát a szenvedés adja, s hogy az az élet mérhetetlenül lelkesebb, izzóbb, erőteljesebb mint ez itt, hol a napsugár s a […]

A lelki világban nagy ellentétek vannak: szenvedés és öröm, félelem és remény, vágy és megnyugvás együtt járhatnak. A legnagyobb ellentéteknek, de ép azért a mélységesen mély s bensőséges életnek világa a tisztító tűz. Édes, fölséges Isten-szeretet jár ott együtt mély, sötét szenvedéssel, nagy, örök béke szenvedélyes bánattal, lelki szépség és kegyelem mély szomorúsággal. Az élet e nagy ellentéteivel találkozunk Jézus […]

a) Azt a nagy, azt az igazi királyt, azt a fölényes hatalmat, mely halált nem ismer, jöjjetek imádjuk. Hozzá futamodunk, hogy neki hódoljunk. Aki ugyanis e hatalmat fölismeri s ahhoz híven ragaszkodik, az hasonlóképen halált nem ismer. E nagyhatalom alá tartozik a mi Istent ismerő, Isten felé vágyó lelkünk. Isten és halhatatlanság úgy függnek össze, mint Isten és az ő […]