a) Krisztus Urunk életének jellege az engesztelés; ez az érzés uralkodik lelkén, mely lényének legmélyebb mélységeiből való. Sok titka van a kinyilatkoztatásnak; a legfőbbek: a természetfölötti rend, élet felléptetése Ádámban és a kibukás belőle; utána jött a visszahelyezés abba Krisztus által, még pedig kereszthalála révén. A legsötétebb ezek közül az eredeti bűn, a legmerészebb Krisztus helyettesítő áldozata. Krisztus az új […]

a) A földön járó Jézus szelleme az áldozat szelleme volt. Szemei előtt lebegett küldetése, érezte a nagy terhet, mert vitte a világ bűneit, s e nagy föladathoz megfelelő lelkület járta át szívét; „keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mint szorongattatom, míg be nem végeztetik” (Luk. 12,56). Szívszorongva jár az Úr. Beszél kenyeréről, melyet mások nem látnak, kelyhéről, melyet innia kell; mint áldozati […]

Az Úr Jézus iránt való szeretetünknek erősnek, lelkesnek, édesnek, gyengédnek kell lennie, szeretetnek kell lennie, amilyen a szívből fakadni szokott. Nevezetesen két jellege van: az egyik a gyengéd, mondjuk passzív, a másik a rohamos, a küszködő, mondjuk aktív jelleg. a) A szeretet gyengéd, finom, érzékeny, lágy érzelem, s ép azért szenvedni, résztvenni, sírni, örvendezni tud. Caritas patiens est. E lelkület […]

Jézus nagyszerű belső világot hozott és állított közénk a földre, az Isten-közelség és az isteni erőnek világát. Közel állt Istenhez a lelke; Istené volt lényeges egyesülésben, azért kiváltotta a lélek legszebb életét. a) Tényleg kimondhatlanul közel, személyi egységben állt lelke Istenhez. A végtelen telíti, nagysága feszíti, mint a gőz a katlan dugattyúit; izzítja, mint villamfolyam a sodronyt. Mélység s magasság […]

a) Jézus az Oltáriszentségben az egyház kincse. Mikor azt mondom: szívem kincse, indulataimra, örömeimre, ragaszkodásomra utalok. „Schätze schafft die Liebe.” Mint ahogy a munka kincset termel, úgy a szív munkája is. Jézus thesaurus noster, az azt jelenti, hogy kimondhatlan sok szeretet, bensőség, öröm, lelkesülés áradt ki szívünkből rá. Ha nem szerettük volna, nem volna kincsünk; de mi szeretjük és csókoljuk […]

a) Jézus él köztünk; élete a föltámadás utáni élet. Titokzatosan van jelen köztünk; érezteti magát velünk, megmutatja magát a lelkes hit s szeretet édes viziójában, azután eltűnik. Az Oltáriszentség a húsvéti Krisztus életének folytatása; belőle árad a megdicsőült, erős életnek szelleme. Körülötte izgatott, kapkodó, sírhoz futó emberek, bánatban és elragadtatásban élő Péterek, Jánosok, Magdolnák mozognak a színen; mialatt az Oltáriszentségben […]

a) Jézus hozzánk jön mint Megváltó. Magas hegyről jön le, a Golgotáról, ahol vérét kiöntötte, s a szeretet bíborába öltözködve jött le a világba, hogy azt meghódítsa, megvigasztalja s fölemelje. Minden szívbe oltárról jön, az áldozatnak, a Megváltónak érzelmeivel, s a szentáldozás részvétel magában Jézus áldozatában. Az áldozat érzelmeivel van jelen köztünk: minden tabernákulum az első nagypéntek emlékeivel van telítve. […]

a) Az ember könnyen elhagyatva s magányosnak érzi magát; nem érti a világot, sem önmagát, s gyötrelmei fenyegetik hitét. A „solitudo” s a „silentium” sehol sem szállnak lelkünkre oly félelmesen, mint éjjel… Mily nagy az Isten a térben, hol én mint pont sötétlem, s az időben, hol mint perc percegek. Mily szuverén és szent; megsemmisülünk törpeségünk s bűnösségünk öntudatában előtte. […]

a) A legnagyobb áldás az, hogy Isten velünk. Az izraelitákkal a pusztában volt, s éjjel mint tűzoszlop őrködött fölöttük. A pusztító éj megszünt rémes lenni, a sátrak alatt lakó nép föl-fölriadva álmából a vadállatok ordításától, megnyugodott, midőn látta a tűzoszlop vörös fényét: velünk az Úr – mondogatták – nem félünk. Jákob idegen földön járva, kövön pihenteti fejét s álmában látja […]

A hit mélysége, a szeretet bensősége s az engesztelés buzgalma. A röpülő szeráf is két szárnyával födte magát, kettővel repült, kettővel védte fejét. a) Hit nélkül mit látsz a világban s magadban? Igénytelenséget. Csupa tünemény, tehát lepel borítja a valóságot, hogy ne láss; csupa szín, tehát látszatosság, hogy ne érj az alatta lappangóhoz. De a hitben mily új világ nyílik […]