„Bizony mondom nektek. Ha valaki e hegynek mondja: Indulj meg és merülj a tengerbe! és nem kételkedik szívében, megteszem neki!” (Márk 11,22). Ingadozik a szívünk; nagy benyomások és megrendülések alá kerülünk; a haladó világ hódítása és vívmányai mint erős, láthatatlan sugárzás hat szívünkre s fölizgatja azt. Ez izgalomban zavaró benyomást tehetnek ránk, kik mondják: új világ van, új világnézet, új […]

a) Jézus kevés érzéket talált evangéliuma iránt, s dolgoznia kellett, hogy annak utat vájjon tanítványai szívében is. Dolgozott ezen kitartóan; buzgalmának gyökere az ő erős, lelkes, odaadó akarata volt. Győzzön az Isten… Neki győznie kell. „Törjön össze a bűnösök íja”. – Nem zavarodik meg a viszontagságban, „in tempore malo”. Van rossz idő, van rossz út, „via mala”; látja az Isten […]

„És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni a templomban levő árúsokat és vevőket, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatá… mondván: Nincs-e megírva, hogy az én házam imádság házának hivatik minden nemzeteknél? Ti pedig azt latrok barlangjává tettétek” (Márk 11,15). a) Jézus izzó lélek; szeret s szeretetből hódol Istennek; gyengéd és figyelmes; vele jár; érte eped. Ez szeretetének első […]

„Valának pedig némely pogányok azok között, kik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek tehát Fülöphöz menének, mondván: Uram, látni akarjuk Jézust” (Ján. 12,20). Valamint a monumentális történet az embert a halhatatlan művek s tények elé állítja és azt sugallja neki: Tégy úgy… tehetsz te is így: úgy a szent kereszténység Krisztus elé állít minket és biztat: tégy, tégy… tedd meg […]

„És amint közeledett, látván a várost, síra azon, mondván: Vajha megismerted volna te is legalább ezen a te napodon, amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől. Mert rád jönnek a napok… és földig lerontanak téged és fiaidat…” (Luk. 19,41). a) Lelkünk nagy apostola nagy benyomások alatt áll, melyek könyörületre, szánalomra indítják. Látja a földúlt várost s […]

a) Ez az Úr virágvasárnapja. Pálmák és olajfaágak lengnek feléje; a tavasz illata csapja meg az Olajfák hegyéről, s a nép önkéntes lelkesülése rögtönzött fogadtatásban részesíti. Jézusnak nehéz a szíve, fátyolos a szeme; sírni is tud; az utca lelkesülését az Isten fia gondolataitól világok választják el. De ezt a nyitányt, a nyilvánosságnak ezt a megnyilatkozását célozta, hogy megmutassa nekünk, hogy […]

„Hasonló mennyeknek országa egy királyemberhez, ki menyegzőt szerze fiának” (Máté 22,2). a) A szentáldozásban két ember találkozik: a királyi ember, ki menyegzős örömöt akar közölni velünk és az utcáról behívott tömeg-ember, kinek nagy szüksége, de semmi jogigénye e kiváló kegyelemre. Jézus, az erő s az élet így jön felénk: ép, erős, üde, friss, mint a harmatos fenyőerdő; ki nem fáradt, […]

a) „És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjték mind, akiket találtak, rosszakat és jókat… Beméne pedig a király és látott ott egy embert, ki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél ide be, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémula” (Máté 22,10). A menyegzős házban jók és rosszak vannak; vannak, kiknek nincs menyegzős ruhájuk, nincs ünneplő, örvendező, […]

„Hasonló a mennyek országa egy királyemberhez, ki menyegzőt szerze fiának és elküldé szolgáit, hogy a hivatalosokat hívják meg; de nem akartak eljönni”. (Máté 22,2.) a) Istenhez való viszonyunkat, az ő gondolatai szerint berendezett belső világunkat Jézus itt mennyek országának hívja. Az a lelkület, hogy hogyan gondolkozom s érzek s szeretek, az a legmélyebb hangulat és vágy… az én mennyországom. Ezt […]

a) „Egy embernek két fia vala. És elmenvén az elsőhöz, mondá: Fiam, menj ma, dolgozzál szőlőmben. Az pedig felelvén, mondá: Nem megyek. De utóbb megbánván, elméne. Azután a másikhoz menvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, mondá: Elmegyek, Uram! és nem méne” (Máté 21,28). Ime, valami az emberi lélek ellentmondásaiból. A nyilvános bűnösök megvetették az Isten kegyelmét, de Keresztelő sz. János […]