De ha jobban bele akarunk hatolni Jézus Krisztus szándékaiba, melyekkel ezt a szent áldozatot elrendelte és amelyeket az Egyház, az ő Jegyese, az áldozat szertartásaiban és szavaiban kifejez, akkor mindezzel nem szabad megelégednünk. Ezzel az isteni áldozattal, mint az imént láttuk, tökéletes hódolatot mutathatunk be Istennek, kérhetjük, hogy teljesen felejtse el minden hibánkat, hozzá méltó hálát adhatunk és elnyerhetjük azt […]

A szentmise gyümölcsei kimeríthetetlenek, mert magának a keresztáldozatnak gyümölcsei. Ugyanaz a Krisztus áldozza fel magát érettünk. Kétségtelen, hogy feltámadása után nem szerezhet többé érdemet. De ő azokat a végtelen érdemeket ajánlja fel, amelyeket szenvedésével szerzett. Jézus érdemei és elégtétele mindig értékesek maradnak, mint ahogyan Krisztus főpapi és közbenjáró hatalmával együtt isteni papságát is mindig megtartja. A szentségek után különösen a […]

Nem ok nélkül fejtegettük hosszasabban a Kálvária áldozatát. Ez az áldozat ismétlődik az oltáron. A szentmiseáldozat ugyanaz, mint a keresztáldozat. Valóban nem is lehet más áldozat, mint a Kálváriáé. Ez az áldozat egyetlen, mondja Szent Pál. Teljesen elegendő ez az áldozat, de Krisztus Urunk azt akarta, hogy folytatódjék itt a földön és minden lélek elnyerhesse gyümölcseit. Hogyan valósítja meg Krisztus […]

Krisztus Jézus megtestesülésekor kezdi meg papi működését. „Minden főpap emberekért rendeltetik, … hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be.”1 Ezért Krisztusnak, a legfőbb papnak is be kellett mutatnia valami áldozatot. És mit mutat ő be? Mi lesz az anyaga az ő áldozatának? Lássuk előbb, mit áldoztak fel előtte. Az áldozat a vallás lényegéhez tartozik. Olyan régi, mint maga a vallás. Méltányos […]

A trienti zsinat így határozta meg a szentmisét: „Igazi áldozat, amely emlékezetünkbe idézi és megújítja Krisztus áldozatát a Kálvárián. A mise a tulajdonképpeni, igazi áldozat.1 Ebben az isteni áldozatban, amely a szentmisében végbemegy, ugyanaz a Krisztus van jelen és áldozza fel magát vértelenül, aki a kereszt oltárán véresen áldozta fel magát. Csak egy áldozat van és ugyanaz a Krisztus, aki […]

Isten részesíteni akar bennünket életében és Krisztus kegyelme, mely Isten gyermekeivé avat bennünket, az isteni élet forrása lelkünkben. Ezt a kegyelmet a keresztségben kaptuk: ez a természetfeletti élet hajnala, az isteni folyam forrása. Ezen élet kibontakozása, e folyó kiszélesedése elé akadályok tornyosulnak. Említettük, hogyan kell őket eltávolítani. Végül az utolsó két fejezetben kifejtettük, melyek azok a legfőbb törvények, amelyek biztosítják […]

Amíg itt a földön élünk, mindig növekedhetünk a kegyelemben. – Az isteni élet folyama kis forrásból fakadt bennünk megkeresztelkedésünk napján, de szüntelenül növekedhetik lelkünk örömére. Lelkünket öntözi és termékenyíti mindaddig, míg bele nem szakad az isteni óceánba: „A folyó árja megörvendezteti az Isten városát”.1 Senki se mondja, hogy ez béres-gondolkozásra vall. Igaz, érdekünk, hogy az isteni élet kiteljesüljön bennünk, mert […]

Valóban, azért kell így egészen a szeretetből élnünk, hogy hasonlók legyünk Krisztus Jézushoz: „Mindenben növekedjünk őhozzá, Krisztushoz, aki a fej”. A természetfeletti élet egész fejlődésének az a célja, hogy valamennyien „eljussunk Krisztus nagykorúságának teljességére”. Mikor fentebb az Egyházról beszéltünk, említettük, hogy Krisztus a maga személyes és fizikai valóságában tökéletes. De ő Egyházával együtt egy misztikus testet alkot, amely még nem […]

Szent Pál fentebb kimondotta, hogyan teljesíthetjük ezt a parancsot: „Mindenben legyetek Isten tetszésére”. Ugyanezt a kifejezést használja akkor is, amikor isteni életünk fejlődéséről beszél: „Mindenben növekedjünk”. Ez a szó nem egyszer kerül az Apostol tollára és valóban mélyértelmű kifejezés. Mit akar mondani ezzel Szent Pál: „Mindenben növekedjünk”? – Azt, hogyha cselekedeteink igazak abban az értelemben, mint fentebb mondottuk, akkor egyetlen […]

Hogyan szerezhetjük meg a tökéletes szeretetet? Hogyan növelhetjük lelkünkben, úgyhogy csak belőle éljünk? Mert ha ez a szeretet igaz, akkor magába zárja az összes erények csíráját, valamennyinek tevékenységét intézi, természetesen a szükséges pillanatban, miként a hadvezér a maga katonáit:1 „A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”.2 Minden egyes lépés a szeretetben egy lépés az életszentség, az Istennel […]