Kölcsönösen kicserélik egymásnak tett szolgálataikat a (szerzett és belénköntött) erkölcsi erények és a szeretet is. – Említettük, hogy a szeretet kincse minden súlyos bűn miatt ki van téve az elvesztés veszedelmének: az erkölcsi erények feladata megvédelmezni. Ezek a szeretet őrei. Ezekkel az erényekkel kerüli el a lélek a halálos bűnöket, amelyek veszélyeztetik a szeretetet, és mindazokat a bocsánatos bűnöket, amelyek […]

Vajon nem elég-e maga a szeretet? Nem felesleges-e a többi erény? Nem, súlyos tévedés volna azt hinni. Miért? Mert a szeretet olyan kincs, amely jobban ki van téve az elvesztés veszedelmének, mint a többi erény. Tudjuk, hogy a hitet és a reményt csak olyan súlyos bűnök ölik ki bennünk, amelyek ezen erények tárgyával homlokegyenest ellenkeznek, így például az eretnekség vagy […]

Különösen a szeretetet kell gyakorolnunk. – Amikor célba érünk, a hit és remény megszűnik: a hit látásba, a remény bírásba megy át. És ez a tökéletes látás, ez a biztos birtoklás beragyogja a szeretetet, melynek sohasem lesz vége. Ezért mondja Szent Pál, hogy a szeretet a legkiválóbb a három isteni erény közül: egyedül ez marad meg mindörökké. „Ezek között a […]

Mik ezek az erények? Mint mondottuk, természetfeletti cselekvésre való képességek, erők, melyek lehetővé teszik, hogy Isten gyermekeiként éljünk és elérjük mennyei boldogságunkat. Mikor a trienti zsinat isteni életünk fejlődéséről beszél, legelőször a hit, remény és szeretet erényét sorolja el. Ezeket azért nevezzük isteni erényeknek, mert közvetlenül Istenre irányulnak.1 Általuk ismerhetjük meg őt, remélhetünk benne és szerethetjük természetfeletti módon, ahogyan a […]

A trienti zsinat ezt tanítja erről a kérdésről: „Ha már megtisztultunk és Isten barátai és családjának tagjai lettünk (a megszentelő kegyelemmel), napról-napra megújulunk, mint Szent Pál mondja, erényről-erényre haladva… Isten és az Egyház parancsainak megtartásával megerősödünk az igazságban, melyet Jézus Krisztus kegyelmével nyertünk el. A hit együtt működik jócselekedeteinkkel és így előrehaladunk a kegyelemben, amely igazakká tesz bennünket Isten szemében. […]

Minden élet nemcsak arra törekszik, hogy olyan sajátos cselekedetekben nyilvánuljon, amelyek belső életelvéből fakadnak, hanem arra is, hogy növekedjék, előrehaladjon, kifejlődjék, tökéletesedjék. A világra jött gyermek nem marad mindig gyermek: természetének törvénye folytán férfivá érik.1 A természetfeletti élet sem kivétel e szabály alól. Ha az Úr Jézus akarta volna, megtehette volna, hogy egy pillanat alatt akaratunk egyetlen beleegyezésével a szentségnek […]

A kegyelem nagysága is változik a lelkekben. – Mint említettük, igaz, hogy csak egyetlen egy példaképe van az életszentségnek, valamint a kegyelemnek és az életnek is csak egy forrása van: Krisztus Jézus. Tulajdonképpen a megigazulás és az örök boldogság is alapjában és lényegében mindenki számára ugyanaz: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”, – mondja Szent Pál.1 De […]

Ha cselekedeteink „igazak”, Istennek alávetett eszes teremtményvoltunknak megfelelők, szabadok, élethivatásunkkal megegyezők, – mindez elég-e ahhoz, hogy a természetfeletti élet cselekedetei legyenek? Nem, ez még nem elég. Szükséges még – és ez a legfontosabb, – hogy kegyelemből fakadjanak, a megszentelő kegyelemmel felékesített lélek vigye végbe ezeket a cselekedeteket. Ezt jelöli Szent Pál ezzel a szóval: „A szeretetben”. Vagyis abban az alapvető […]

Cselekedeteink legfőbb jellemzője az igazság; cselekedeteinknek meg kell egyezniök 1. eszes emberi természetünkkel; kegyelem és természet összhangja. 2. Meg kell egyezniök egyéniségünkkel és 3. élethivatásunkkal. Ismerjük Szent Pál ezen szavait az efezusiakhoz írt leveléből: „Járjunk az igazság útján szeretetben”.1 Álljunk meg egy kissé e szavaknál: Látni fogjuk, hogy az Apostol ezekkel a szavakkal írja le azt az alapvető törvényt, amely […]

A kereszténység az élet és halál, de elsősorban az élet misztériuma. Tudjuk, hogy a halál eredetileg nem volt benn az Isten tervében: az ember bűne hozta a földre. A bűn, azaz Isten tagadása teremtette az élet tagadását, a halált. „A bűn egy ember által jött be e világba, és a bűn által a halál és így a halál átment minden […]