Krisztus Jézus mennybemenetele előtt Egyházára hagyta legnagyobb gazdagságát: azzal bízta meg, hogy folytassa művét itt a földön.1 Krisztus műve, mint tudjuk, kettős: az Atya dicsérete és az emberek üdvözítése. Az Ige érettünk testesült meg: „Érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért szállott le mennyekből”.2 Igaz, csakhogy Krisztus megváltásunk e művét is csak azért vitte végbe, mert szerette Atyját: „Hogy megtudja a […]

Mint láttuk, a szentmiseáldozat, melyen a lélek résztvesz a szentáldozással, vallásunk középpontja. Egy és ugyanazon cselekmény a Kálvária áldozatának emléke, megújítása és gyümölcseinek alkalmazása. De a szentmise egymagában nem helyettesítheti összes vallásos cselekedeteinket, melyekkel Istennek tartozunk. Bár ez a legtökéletesebb hódolat, amit csak bemutathatunk Istennek, és bár minden más hódolat lényegét és értékét magában foglalja, nem az egyedüli hódolat. Mivel […]

Hasonlóképpen sokféle módja lehet a hálaadásnak is. Egyesek csendesen imádják magukban az isteni Igét. Az az emberi test, melyet magunkhoz veszünk, az örök Ige embersége. Általa magával az Igével egyesülünk, aki „az Atya kebléről” szállott le hozzánk. Az Ige lényegénél fogva teljesen Atyjáé: mindent tőle kap anélkül, hogy kisebb volna Atyjánál. De Jézus azt akarja, hogy minden újra visszaszálljon Atyjához: […]

Ezután már csak a közvetlen előkészület van hátra, mikor elérkezik a szentáldozás pillanata. Ezt is megkívánja Annak a végtelen méltósága, aki hozzánk jön. És bár ez az előkészület is abból az állandó készségből meríti erejét és értékét, melyről az imént beszéltünk, mégsem lesz felesleges ha röviden erről is szólunk. Egyik legfontosabb közvetlen előkészület a hit. – Az Oltáriszentség lényegében a […]

Van egy nagyon fontos általános készség, mely az egyesülés természetéből következik és amely csodálatosan alkalmas arra, hogy állandóan előkészítsen bennünket a Jézus Krisztussal való egyesülésre, különösen pedig ennek az egyesülésnek a tökéletességére. Abban áll ez a készség, hogy gyakran megújítjuk jószándékunkat: magunkat teljesen odaadjuk Krisztus Jézusnak. Legelőször a keresztségben adtuk át magunkat a megtestesült Igének. Krisztus akkor vette először birtokába […]

Az Oltáriszentség e csodálatos hatásai azonban nem jönnek létre a lélekben, ha az nincs előkészülve ennyi jó kiáradására. Igaz, hogy mint mondottuk, a szentségek maguktól termik azt a gyümölcsöt, amiért Krisztus rendelte őket. De ennek az a feltétele, hogy ne álljon akadály működésük útjába: Non ponentibus obicem. – Mi tehát itt az akadály? Természetes, hogy nem lehet akadály Jézus részéről: […]

Mindazonáltal az egyházatyák mélyreható különbséget látnak a táplálék hatása, mely testi életünk fenntartására szolgál és az eucharisztikus kenyér között, mely a lélekben dolgozik. Amikor testi táplálékot veszünk magunkhoz, azt saját lényegünkké változtatjuk át, míg ha Krisztus adja magát táplálékul, mi alakulunk át őbenne. – Szent Leó írja ezeket a figyelemreméltó szavakat: „A Krisztus testében és vérében való részesülés hatása abban […]

Az volt tehát Krisztus Szívének egyik szándéka, amiért az eucharisztikus szentséget rendelte, hogy mennyei kenyér legyen, mely fenntartsa és nagyobbítsa bennünk az isteni életet. De az Úr Jézus előtt másik cél is lebegett, amely kiegészíti az elsőt: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne”.1 Mit jelent ez a szó: „marad”? Amikor Szent […]

Ha az imádságban megkérdezzük Krisztus Urunktól, miért akarta elrendelni örök bölcsességével ezt a kimondhatatlan nagy szentséget, mit válaszol nekünk? Elsősorban azokat a szavakat ismétli, amelyeket egykor kiejtett, mikor a zsidóknak kihirdette az Oltáriszentség szerzését: „Amint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atya által, úgy aki eszik engem, az is él énáltalam.”1 Mintha azt mondaná: Vágyódom közölni veletek […]

„Esdve kérünk, mindenható Isten,… hogy ahányan csak résztveszünk ez oltár áldozatában és Fiadnak szentséges testét és vérét magunkhoz vesszük, elteljünk minden mennyei áldással és kegyelemmel.” Ezek a szavak fejezik be az egyik imádságot, mely a szentmisében az átváltoztatás magasztos szertartását követi. Mint tudjuk, az Úr Jézus nemcsak azért van jelen az oltáron, hogy misztikus áldozatával, mely megújítja a Kálvária áldozatát, […]