Félhetünk‑e attól, hogy Mária csak egyetlen bűnöstől is megtagadja segítségét, mivel nagyon elhalmozva látja bűnökkel? Avagy visszariadjunk talán ennek a nagy királynőnek szentségétől és magas méltóságától? „Nem, – mondja Szent Gergely, mert minél fennköltebb és szentebb ő, annál szelídebb és irgalmasabb a bűnösök iránt, kik javulni akarnak s ő hozzá menekülnek.” (S. Greg. lib. 1. ep. 47.) Itt a földön […]

Midőn Asverus megpillantotta Esztert, szeretetteljesen kérdé tőle jövetelének okát. „Mi a kérésed?” Erre így felel a királyné: „Ha kedvet találtam, előtted, ó király! és ha neked tetszik, hagyd meg népemet, melyért esedezem.” Asverus meghallgatta kérését, és tüstént visszavonta a rendeletet. Ha azonban már Asverus is megkegyelmezett a zsidóknak Eszter iránt való nagy szereteténél fogva, hogyan bocsáthatná el magától Isten meghallgatás […]

Az örök Atya Jézus Krisztust az igazságosság királyává rendelte s ezért át is adta neki az ítéletet az egész világ felett, a próféta következő szavai szerint: „Isten, add jogodat a királynak és igazságodat a király fiának.” (Zsolt 71,2) Egy tudós író a következőket fűzi ehhez: „Oh Uram, Te átengedted Fiadnak a jogszolgáltatást, mivel a király anyjának az irgalmasságot adtad át.” […]

Minthogy a királyok Királya a boldogságos Szüzet méltónak találta arra, hogy anyja legyen, ennél fogva a katolikus Anyaszentegyház is teljes joggal adja neki a királynő dicsőséges címét és joggal követelheti, hogy őt mindenki ezzel a címmel üdvözölje és tisztelje. Szent Athanáz mondja: (Serm. de Deip.) Ha a gyermek király, akkor annak édesanyját királynénak kell tekintenünk és mint ilyent kell üdvözölnünk; […]

Ne panaszkodjunk jelen életkörülményeink miatt: ha elfogadjuk azt, amit az élet ad, amit elöljáróink, lelkiatyánk elvárnak tőlünk, az Isten felé vezető úton haladunk. Legyen válaszunk mindig: ,,Úgy van, Atyám, mert így tetszett neked.” (Mt 11,26) vagy az Úr imádságának szavai: ,,Legyen meg a te akaratod…” Végezetül még a kegyelem és dicsőség fokára nézve is egyesülnünk kell Isten akaratával. Igaz, nagyra […]

Halálunk idejét és módját is teljesen bízzuk Istenre. Egyesülve ebben is Isten akaratával – ez a legjobb előkészület a halálra. Földi életünk még most távol tart Isten színelátásától. Végül szükséges, hogy halálunk tekintetében is egyesüljünk Isten akaratával és pedig mind az időt illetőleg, amikor, mind a módot, ahogyan Isten ránk fogja bocsátani. Szent Gertrúd egy napon egy kis dombra ment […]

Legyünk állhatatosak imádságainkban, még ha azokban sem vigasztalást sem megnyugvást nem találunk. A kitartó ima erényes. Az ima közbeni kísértések se gyengítsék kitartó szándékunkat. De gondoljuk meg azt is, hogy a szárazság nem mindig büntetés, hanem néha Isten rendelése a mi nagyobb előmenetelünkre és arra, hogy megtartson bennünket az alázatosságban. Hogy Szent Pál el ne bizakodjék a kapott ajándékok miatt, […]

Lássuk meg Isten szeretetét az életünkben minket érő csapásokban is. Talán a legszörnyűbb büntetéstől, a pokoltól szabadítanak meg ezek. – A lelki szárazságban is lássuk meg a velünk törődő Isten szeretetét. A lelki szárazság próbatétel is, de kell, hogy buzgóságra is ösztönözze a lelket. Jámbor lelkek gyakran nagy hibákat követnek el ebben a tekintetben, mert nem nyugosznak bele Isten intézkedéseibe. […]

A legjobb szolgálatunk Istennek, ha elfogadjuk szent akaratát, betegségben, szenvedésben is. Türelmesen viselni a szenvedést: elfogadni az isteni akaratot. Minő balgák azok, akik azt mondják, hogy az egészséget nem azért kívánják, hogy ne szenvedjenek, hanem azért, hogy jobban szolgálhassanak az Úrnak a szabályok megtartásával, a szerzetnek tett szolgálatukkal, templombajárással, áldozással, a bűnbánat cselekedeteivel, tanulással, s azáltal, hogy gyontatásssal és prédikálással […]

Egyesülni Isten akaratával: (a) elfogadni az élet mindennapi terheit; (b) elfogadni az én életem nehézségeit; (c) elfogadni saját fogyatékosságainkat (ezek talán elfogadva éppen javunkat szolgálják); (d) elfogadni a szenvedést is, megnyugodva Isten akaratában. Lássuk már most a gyakorlatban, hogy mily dolgokban kell egyesülnünk az Isten akaratával. Először egyesülnünk kell vele azokban a természeti dolgokban, melyek kívülről érnek bennünket, mint például […]