Az örök Atya Jézus Krisztust az igazságosság királyává rendelte s ezért át is adta neki az ítéletet az egész világ felett, a próféta következő szavai szerint: „Isten, add jogodat a királynak és igazságodat a király fiának.” (Zsolt 71,2) Egy tudós író a következőket fűzi ehhez: „Oh Uram, Te átengedted Fiadnak a jogszolgáltatást, mivel a király anyjának az irgalmasságot adtad át.” Szent Bonaventura pedig ilyképp magyarázza Dávid király fent idézett szavait: „Ó Isten, engedd át az ítéletet a királynak, az irgalmasságot pedig az ő anyjának.” Erneszt prágai érsek hasonlóképp erősíti, hogy az örök Atya a Fiúnak az ítélkezés tisztét adta át, az anyának pedig, hogy a nyomorultak iránt résztvevő legyen és rajtuk segítsen. Dávid király állítja, hogy Szűz Máriát maga Isten avatta bizonyos tekintetben az irgalmasság királynéjává, midőn őt az öröm olajával felkente: „A te Istened vigasság olajával kent föl téged.” (Zsolt 44,9) Örüljünk tehát Ádám szegény ivadékai, mert meg lehetünk győződve arról, hogy az égben hatalmas királynénk van, ki Szent Bonaventura szerint irántunk való irgalmassággal és szeretettel van felkenve. (S. Bonav. in Spec. c. 7.)
Igen helyesen járt el ennél fogva Nagy Albert, midőn a mi nagy királynőnk előképének, Eszter királynénak történetét idézve, azt Máriára vonatkoztatta. Eszter könyvének negyedik fejezetében olvashatjuk, hogy Asverus uralkodása alatt kiadta a parancsot, hogy országában az összes zsidókat meg kell ölni. Ekkor az elítéltek egyike, Mardocheus, övéi megszabadításának ügyét Eszternek ajánlá fel, felszólítván őt, hogy kérje a királytól rendeletének visszavonását. Eszter először visszautasította a kérést, mert félt, hogy a király még nagyobb haragra gerjed. Erre Mardocheus szemrehányásokat tett neki, mondván, hogy necsak saját életét igyekezzék biztosítani, mert a király azért emelte őt maga mellé a trónra, hogy ott az összes zsidóságot megvédje: „Ne véljed, hogy te egyedül megszabadítod életedet, mivel a király házában vagy minden zsidók fölött.” (Esz 4,13) Így szólt Mardocheus Eszter királynéhoz, s így szólhatunk mi szegény bűnösök is a mi királynénkhoz, Máriához, ha vonakodnék megérdemelt büntetésünk elengedését Istennél kieszközölni: „Ne gondold, hogy neked csak saját jóléteddel kell törődnöd, mivel a király házában vagy minden ember előtt. Ne véld, hogy téged, ó királynőm, Isten csak azért helyezett a világ fölé, hogy saját életedet megmentsd, nem, ellenkezőleg, azért magasztalt ő fel téged annyira, hogy nagy részvéttel légy a nyomorultak iránt, s hogy őket annál hathatósabban segíthesd.