Minthogy a királyok Királya a boldogságos Szüzet méltónak találta arra, hogy anyja legyen, ennél fogva a katolikus Anyaszentegyház is teljes joggal adja neki a királynő dicsőséges címét és joggal követelheti, hogy őt mindenki ezzel a címmel üdvözölje és tisztelje. Szent Athanáz mondja: (Serm. de Deip.) Ha a gyermek király, akkor annak édesanyját királynénak kell tekintenünk és mint ilyent kell üdvözölnünk; s ehhez Szienai Szent Bernardin hozzáteszi, (Tom. 2. §. 51) hogy Szűz Mária attól a pillanattól fogva, midőn beleegyezett, hogy az örök Ige anyjává legyen, megszerezte egyszersmind magának azt a jogot is, melynél fogva őt a világ és az összes teremtmények királynéjának nevezzék. Ha Szűz Máriának teste, — mondja Szent Arnold apát, (De laud. Virg.) – egyszersmind Jézus Krisztusnak teste is lőn, úgy az anyának részesednie kell a fiú hatalmában is; sőt a fenti kitételből, (hogy ti. Szűz Mária teste Jézus testévé is lőn) azt is kell következtetnünk, hogy az anya és Fia nemcsak osztozkodnak a hatalomban és dicsőségében, hanem hogy ez a hatalom teljes egészében csakis mindkettőjükben együttvéve lehet jelen.
Ha tehát Jézus Krisztus a föld királya; úgy Mária annak királynéja, mondja Rupert apát, olyannyira, hogy Szienai Szent Bernardin magyarázata szerint (T. 2 c. 61.) minden teremtmény, mely Istent szolgálja, Máriát is köteles szolgálni; minthogy pedig az angyalok, emberek és minden, ami csak él az égben és e földön, Istennek alá van rendelve, azért természetesen mindezek a teremtmények Szűz Máriának is alattvalói. Éppen ezért intézte Guericus apát a következő szavakat Szűz Máriához: „Folytasd csak továbbra is békeuralmadat, Mária, sáfárkodjál csak Fiad javaiban tetszésed szerint, mivel ugyanis te vagy az ég és föld királyának anyja és arája, joggal illet meg téged, mint királynőt, az uralom és hatalom az összes teremtmények felett.”
Mária tehát királynő, de vigasztalásunkra tudnunk kell azt is, hogy szelíd és jóságos királynő, ki igen hajlandó minket nyomorúságunkban megsegíteni; azért is akarja a katolikus Anyaszentegyház, hogy őt az irgalmasság királynéja címen üdvözöljük. Boldog Nagy Albert megjegyzi, hogy a királynő elnevezés már magában is szelídséget és a szegényekről való gondoskodást jelent, míg a császárnő neve a komolyságnak és szigorúságnak kifejezője. Seneca mondja, hogy a királyoknak és királynőknek legfőbb díszét a szegények és szűkölködők felsegítése adja. Ha a zsarnok csak saját jólétét akarja uralmával előmozdítani, akkor a király viszont csak azért uralkodjék, hogy alattvalóinak jólétét biztosítsa. Midőn a királyt megkoronázzák, fejét az irgalmasság jelképével, olajjal kenik meg, jelezvén, hogy az ő legfőbb kötelessége alattvalói iránt a szelídség és jóakarat gyakorlása.
Mindezeknél fogva a királyoknak legfőbb gondjukat az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására kell fordítaniuk. Mindamellett nem szabad arról sem megfeledkezniük, hogy szükség esetén szigorral járjanak el a bűnösökkel szemben. Mária mégis, bár királynő, nem egyszersmind az igazságosság királynője, kinek talán arra is kellene gondolnia, hogy a gonoszokat megbüntesse, ő kizárólag az irgalmasság királynéja, ki egyebet sem kíván, mint hogy a bűnösök iránt kegyelmet és irgalmasságot tanúsítson. Éppen ez oknál fogva követeli a katolikus Anyaszentegyház, hogy őt az irgalmasság királynéjának hívjuk. A párizsi egyetem híres kancellárja. Gerson János, a zsoltárosnak eme szavairól (61,12): „E kettőt hallottam: hogy a hatalom Istené, és tied, Uram, az irgalmasság,” azt mondja, hogy Isten az ő uralmának birodalmát, mely igazságból és irgalmasságból áll, megosztotta, Önmagának tartván meg az igazságosság birodalmát, míg a kegyelemét bizonyos fokban Szűz Máriának adta át, mert azt akarta, hogy minden kegyelem Mária keze által, annak kezén át jusson az emberekhez, teljesen a saját tetszése és belátása szerint. (P. 3. tr. 4. s. Magn.) Szent Tamás megerősíti ezt az állítást, midőn mondja, hogy a boldogságos Szűz az isteni Igének e világra hozásával Istentől az ő uralmának felét is megnyerte, amennyiben az irgalmasság királynéja lőn, míg Jézus Krisztus az igazságosság királya maradt. (S. Thom. Praef. in Epistolas Canon.)