Mária anyja a megtérni szándékozó bűnösöknek, s azért lehetetlenség, hogy részvétlen legyen irányukban, ellenkezőleg, úgy látszik, annyira részt vesz gyermekeinek bajaiban, mintha azok a saját szenvedései volnának. Mikor a kananeus asszony kérte Jézust, hogy leányát az ördögtől megszabadítsa, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől.” (Mt 15,22) Minthogy azonban a leány, és […]

Mária biztosította Szent Brigittát, hogy ő nemcsak az igazak és ártatlanok anyja, hanem a bűnösöké is, ha szándékukban van a javulás. Ha egy igazán megjavulni szándékozó bűnös az irgalmasság Anyjánál keres menedéket, ó mennyire készségesnek fogja azt találni arra, hogy őt felkarolja és megsegítse, mert sokkal készségesebb ő erre, mint amennyire egy testi értelemben vett anya egyáltalán lehetne. Szent Gergely […]

Ó Királynő, ki a szíveket elrabolod, kiáltok hozzád Szent Bernáttal, ó királynőm, ki szolgáiddal érezteted szereteted és jótéteményeid által azok szívét meghódítod, hódítsd meg az én nyomorult szívemet is, melynek nincs egyéb vágya, mint hogy téged szeressen. Élhetnék‑e továbbra is anélkül, hogy téged szeresselek, mikor te, ó Anyám, annyira megnyerted Istenednek szeretetét, hogy az égből méhedbe szállott alá? Nem. Szeretett […]

Igaza volt Szent Bonaventurának midőn felkiáltott: „Boldogok, kik ennek a szeretettel teljes anyának hű és szerető szolgái, mert e háladatos királynő sohsem engedi magát legyőzetni tisztelőinek szeretete által.” (Pacciuch.) Mária annyiban hasonlít szeretetre legméltóbb Üdvözítőnkhöz, hogy ő is sokszorosan fizet az iránta való szeretetért jótéteményeivel és kegyelmeivel. Bátran kiáltsunk fel tehát Szent Anzelmmel: „Ó szeretett Üdvözítőm, Jézus Krisztus, ó drága […]

Fáradozzunk azon, hogy annyira szeressük Máriát, mint Nérei Szent Fülöp, ki szenvedései közepette tüstént megvigasztalódott, mihelyt Máriára gondolt, kit örömének nevezett; miként Szent Bonaventura, ki őt nemcsak királynénak és anyának, hanem gyengéd szeretetének bizonyságául szívének, lelkének nevezte. Igen, igyekezzünk őt hű szolgájához, Szent Bernáthoz hasonlóan szeretni, ki őt oly forrón szerette, hogy a szívek elrablójának szokta volt nevezni és égő […]

Ha Mária mindenki iránt oly jóságos, még a hálátlanok és hanyagok iránt is, kik őt csak kevéssé szeretik és ritkán fordulnak hozzá, mekkora lehet szeretete azok iránt, kik őt szeretik és gyakran hívják segítségül? „Könnyen megtalálják, kik azt szeretik.” (Bölcs 6,13) „Óh mily könnyen talál rá Máriára, aki őt szereti, – kiált fel Nagy Albert – s szeretetben és irgalmasságban […]

Egy másik indítóok is következik, miért szeret bennünket Mária oly bensőleg. Felismerte ti. hogy Jézus Krisztus halála a mi váltságdíjunk. Ha egy anya tudná, hogy fia egy rabszolgát húsz esztendei keserves rabság révén váltott ki rabszolgaságából, mennyire növelné e gondolat ama rabszolga iránt érzett tiszteletét! Mária pedig nagyon is jól tudja, hogy Fia csak ezért jött e világra, hogy bennünket […]

Azért is oly nagy Máriának irántunk való szeretete, mivel szeretett Jézusa, mielőtt lelkét kilehelte, neki ajánlott minket ama szavakkal, melyeket a keresztről hozzá intézett: „Asszony, íme a te fiad!” mivel Szent János alatt valamennyiünket értett, mint ezt már előzőleg megjegyeztük. Ezek voltak fiának utolsó szavai. Ámde az utolsó emlék, melyet egy szeretett lény utolsó órájában reánk hagy, sokkal becsesebb szemünkben, […]

Vegyük szemügyre azokat az okokat, melyek Máriát arra indítják, hogy bennünket oly nagyon szeressen, mert így világosan megismerjük majd szeretetének nagyságát. Az első ok, amiért Mária az embereket oly forrón szereti, az ő nagy szeretete Isten iránt. Az Isten és felebarátunk iránti szeretetet Szent János bizonysága szerint egy parancs foglalja magában: „Az a parancsolatunk van pedig Istentől, hogy aki szereti […]

Ha tehát Mária a mi anyánk, akkor azt is megfontolás tárgyává kell tennünk, mily nagy szeretettel viseltetik irántunk. A szülőknek gyermekeik iránt érzett szeretete a természet követelménye. Ezért Szent Tamás megjegyzése szerint nem találunk oly isteni törvényt, mely megparancsolná a szülőknek, hogy gyermekeiket szeressék, míg a gyermekeknek parancsolva van, hogy szüleiket szeressék; a gyermekek iránti szeretet oly mélyen bele van […]