Fáradozzunk azon, hogy annyira szeressük Máriát, mint Nérei Szent Fülöp, ki szenvedései közepette tüstént megvigasztalódott, mihelyt Máriára gondolt, kit örömének nevezett; miként Szent Bonaventura, ki őt nemcsak királynénak és anyának, hanem gyengéd szeretetének bizonyságául szívének, lelkének nevezte. Igen, igyekezzünk őt hű szolgájához, Szent Bernáthoz hasonlóan szeretni, ki őt oly forrón szerette, hogy a szívek elrablójának szokta volt nevezni és égő szerelmét kimutatni óhajtván, így kiáltott hozzá: „Vajon nem raboltad‑e el szívemet, te szívek elrablója?” Nevezzük őt kedvesünknek, mint Szienai Szent Bernardin, ki naponkint egy Mária-szobrot szokott felkeresni, hogy ott gyengéd és kedveskedő szavakkal szeretetét kimutassa. Törekedjünk őt szeretni, mint Gonzágai Szent Alajos, ki állandóan oly nagy szeretettel volt eltelve iránta, hogy ha csak kiejteni hallotta szeretett Anyjának édes nevét, szíve tüstént lángolva égett nagy szeretetétől, s a tűz, mely emésztette, arcán is meglátszott, Szeressük őt, mint Szolánói Szent Ferenc, ki Mária iránti szeretete miatt balgának látszott lenni, mert néha odaült Mária valamelyik képe elé kezében hárfával, s ennek kísérete mellett dalokat énekelt tiszteletére.
Bár hasonlítana szeretetünk annyi szolgájának szeretetéhez, kik már azt sem tudták, mit tegyenek, csakhogy szeretetüknek bizonyítékát adhassák. De Trexo Jézus társasági atya nem volt képes örömét elrejteni, ha Mária rabszolgájának nevezte magát; szolgálatkészségének jeléül gyakran meglátogatta egyik-másik templomát, s mihelyt oda belépett, könnyeivel öntözte a földet, majd sok ezer csókkal illetve a talajt, mennyei vigasszal telt el ama gondolattól, hogy most szeretett királynéjának házában tartózkodik. Ugyancsak a Jézus-társaságból való Martinez Diego Mária iránti nagy szeretetéért ennek ünnepén az angyaloktól az égbe ragadtatott, hogy saját szemeivel láthassa, mily áhítattal ülik ott meg azok. Mondani szokta: „Bírni szeretném valamennyi angyalnak és szentnek szívét, hogy hozzájuk hasonlóan szerethessem Máriát, szeretném valamennyi ember életét, hogy Mária iránti szeretetből odaadhassam.” Bár törekednének mások is úgy szeretni Máriát, mint Szent Brigitta fia, Károly, ki gyakran mondogatta, hogy semmi sem vigasztalja őt jobban e földön ama gondolatnál, hogy Isten mennyire szereti Máriát; erősítgette, hogy minden szenvedést örömmel magára vállalt volna, ha ezzel elérhette volna, hogy Mária az ő fenségéből egy cseppet se veszítsen, (ha ugyan egyáltalán lehetséges volna nála bármi néven nevezendő megfogyatkozás) s váltig ismételgette, hogy ha Mária dicsősége neki jutott volna, Mária javára lemondott volna róla. Bár éltetne a kívánság, hogy Mária iránti szeretetből életünket adhassuk oda, miként Rodriguez Alfonz óhajtotta; bár annyira jutnánk végre, hogy Mária szeretetre legméltóbb nevét éles vassal írnók mellünkre, mint ezt Binancio Ferenc szerzetes és Klotár király hitvese, Radegundis tették, avagy hogy e név még világosabban tűnjék fel s maradandóbb legyen, izzó vassal égetnők bele testükbe, mint ezt nagy szeretetükben a Jézus-társaságból való hű szolgái, Archinto János és Espinoza Ágoston cselekedték.
Ha meg is tennénk mindent, avagy feltennők magunkban mindazt, amit csak tehet egy szerelmes, hogy a szeretett lény iránt érzett szerelmét kimutassa, mégis Mária iránt való szeretetünk még csak hasonlítható sem lesz az ő szeretetéhez, mellyel irántunk viseltetik. „Tudom én azt, szeretett királynőm, – kiáltott fel Damiáni Szent Péter – hogy mindazok közt, kik itt szeretnek, te szeretsz a legerősebben, s hogy a te irántunk érzett szeretetedet semmiféle más szeretettel legyőzni nem lehet” (Serm. 1. de Nativ. B. V.) Midőn Rodriguez Szent Alfonz a boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva egyik napon egy Mária-kép előtt térdelt, e szavakba tört ki: „Oh szeretetre legméltóbb Anyám, tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, mint én téged.” Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: „Mit beszélsz te itt, Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem; tudd meg, hogy az ég és föld közt levő távolság nem oly nagy, mint amekkora a különbség az én szeretetem és a tied között.”