Ha Mária mindenki iránt oly jóságos, még a hálátlanok és hanyagok iránt is, kik őt csak kevéssé szeretik és ritkán fordulnak hozzá, mekkora lehet szeretete azok iránt, kik őt szeretik és gyakran hívják segítségül? „Könnyen megtalálják, kik azt szeretik.” (Bölcs 6,13) „Óh mily könnyen talál rá Máriára, aki őt szereti, – kiált fel Nagy Albert – s szeretetben és irgalmasságban mily gazdagnak találja egy ilyen Isten anyját.” „Én az engem szeretőket szeretem.” (Péld 6,13) E szavakkal biztosít Mária, hogy lehetetlenség nem szeretni azokat, kik őt szeretik, „És ámbár az én kedves királynőm minden embert gyermeke gyanánt szeret, mégis – úgymond Szent Bernát – különbséget tesz azokkal, kik őt gyengédebben szeretik; mert – fűzi hozzá Szent Jordán – Mária ama szerencsés lelkeket, kik őt másoknál jobban szeretik, nemcsak szereti, hanem szolgál is nekik. (De contempl. Virg. in Prot.)
A Domonkosok évkönyveiben olvassuk, hogy Leonhard szerzetes, ki napjában kétszázszor szokta volt magát Máriának, az irgalmasság anyjának kegyeibe ajánlani, halálos ágyán szép királynőt pillantott meg, ki így szólt hozzá: „Meg akarsz‑e halni és hozzám, valamint Fiamhoz kerülni?” „Ki vagy te?” kérdé a szerzetes, – „Én vagyok az irgalmasság anyja, – válaszolá a Szűz – s mivel te oly sokszor kegyeimbe ajánlottad magad, eljöttem, hogy magammal vigyelek s veled együtt térjek vissza az égbe.” Leonhard aznap meg is halt s követé anyját az égbe.
Óh legédesebb anyánk, Mária, mily boldog az, aki téged szeret. A Jézus-társaságából való Szent Berchmans szokta volt mondani: „Ha Máriát szeretem, biztos lehetek állhatatosságom felől, s egyúttal mindent elnyerek Istentől, amit csak kívánok. ” Nem is fáradt bele e jámbor ifjú ebbéli elhatározását megújítani és önmagának mondogatni: „Szeretni akarom Máriát, szeretni akarom Máriát.” Bár igaz, hogy Mária sokkal jobban szereti gyermekeit, mint ahogyan azok őt szeretik, mégis arra kell ezeknek törekedniük, hogy őt teljes erejükből, tehetségükhöz képest szeressék, mert minél inkább szeretjük őt, annál jobban szeret ő bennünket, mondja Szent Ignác vértanú. (Ep. ad Aurel) Arra kell tehát törekednünk, hogy úgy szeressük Máriát, ahogyan Kosztka Szent Szaniszló szerette, kinek elégséges volt, ha csak beszélni hallott a jó anyáról, s máris elfogta a vágy, hogy őt még forróbban szeresse. Új szavakat és megszólításokat talált ki magasztalására; semmiféle ügybe bele nem fogott, mielőtt egy Mária kép előtt az ő áldását arra ki ne kérte volna; ha a napi zsolozsmát, a rózsafüzért vagy más ájtatosságát végezte, mindezt oly áhítattal tette, hogy mintegy mulatni látszott Máriával. Ha a Salve Reginát hallotta énekelni, szíve, de még arca is lángolt a szeretettől. Midőn egy napon egy Jézus társasági atyával az Isten Anyjának egy képét meglátogatta, kérdé őt amaz, mennyire szereti Máriát? Ó Atyám – szólt az ifjú, – mi más feleletet adhatok erre önnek, mint hogy „Ő az én anyám!” Az áldozópap később elbeszélte, hogy a szent ifjú e szavakat hangjában és arcán észrevehető oly gyengédséggel és bensőséggel mondta, mintha nem is ő, hanem egy Mária szeretetétől ihletett angyal szólt volna.