Az ördögök a pokolban remegnek Máriától és szent nevétől – mondja Szent Bonaventura – (Spec. Virg. c. 3.) s ezen ellenségünket azokkal hasonlítja össze, kikről Jób beszél, midőn így szól: „Feltöri sötétben a házakat, ha hirtelen feltűnik a hajnal, a halál árnyékának vélik azt.” (Jób 24,16) A sötétségben igyekeznek a tolvajok a házat meglopni, ha azonban feltűnik a hajnal világossága, […]

„Mint szőlőtő, az illat gyönyörűségét termettem” (Sir 24,23) Miként a mérges kígyók elmenekülnek a szőlőtő illatától, mondja Szent Bernát, (Serm. 60. in Cant.) úgy futnak a gonosz lelkek ama szerencsés lelkektől, kikben megérzik a Mária iránti áhítatot. „Magasra nőttem, mint Libanon hegyén a cédrus.” (Sir 24,17) Máriát nem csupán azért hasonlítják cédrusfához, mert, mint ez, ő is ment a rothadástól, […]

Szent Lőrincről nevezett Richárd igen szépen magyarázgatja a következő mondatot, melyet a Példabeszédek könyvében olvashatunk; „Bízik benne férjének szíve és szerzeményekben nem szűkölködik.” Isten – mondja Richárd – Jézus Szívét Máriára bízta, hogy gondja legyen rá, hogy azt minden ember szeresse. Nem is szenved hiányt épp ezért szerzeményekben, azaz lelkekben, kiket megnyert, kikkel Fiát gazdagítja, kiket a kárhozatból ragadott ki […]

A boldogságos szűz Mária nemcsak az égnek, és Isten szentjeinek királynéja, hanem királynéja ő a pokolnak és a gonosz szellemeknek is, kiket bűntelen életének ereje által hősiesen legyőzött. Mindjárt a világ teremtése után kijelentette Isten a kígyó képében elrejtőzött ördögnek ama győzelmet és hatalmat, melyet királynénk felette el fog nyerni, ti. Isten megígérte, hogy egy asszony fog megjelenni e földön, […]

Ó Isten anyja, angyalok királynéja, emberek reménysége, tekints rám kegyesen, ki hozzád kiáltok, ki hozzád menekülök! Íme lábaidhoz borulok én a pokolnak nyomorult rabszolgája és a te szolgálatodra szentelem magam; téged akarlak tisztelni és neked kívánok szolgálni egész életemen keresztül, amennyire csak tehetségeim engedik! Belátom ugyan, hogy ily megvetésre méltó és istentelen szolga törekvései, mint amilyen én vagyok, nem igen […]

Fohászkodjunk tehát mindnyájan bizodalommal Szent Ágostonnal az irgalmasság anyjához; „Emlékezzél meg róla, óh legkegyesebb szűz Mária, hogy még nem lehetett hallani, hogy valakit elhagytál volna, ki hozzád menekült! Bocsáss meg nekem; mert remélem, nem én leszek az első szerencsétlen, ki hozzád menekült és ennek ellenére nem nyert meghallgatást!” Ennek az imádságnak erejét tapasztalta Szalézi Szent Ferenc, mint azt élettörténetében olvashatjuk. […]

„Előbb pusztul el ég és föld, – jegyzi meg a jámbor Blozius, – mintsem Mária megtagadja segítségét attól, ki tiszta szándékkal kéri pártfogását és belé helyezi bizalmát.” (In Spec. cap. 12.) Szent Anzelm bizalmunk növelésére hozzáteszi, hogy ha ehhez a mennyei anyához fordulunk, nemcsak aziránt lehetünk nyugodtak, hogy meg fog segíteni, hanem gyakran gyorsabban nyerünk meghallgatást és menekvést, ha Mária […]

Azért is mondja Szent Viktorról nevezett Richárd szerint a Szentírás Máriát oly szépnek, mint a hold, mert nemcsak segítségére siet a hold módjára azoknak, kik őt hívják, hanem annyira óhajtja javunkat, hogy szükségeinkben meg is előzi könyörgésünket, s irgalmassága gyorsabb, mint oltalmáért való fohászaink. „Ez onnan ered – fűzi hozzá Richárd – mivel Mária szíve annyira telve van irgalmassággal, hogy […]

Bűneink sokasága éppenséggel ne csökkentse abbeli bizalmunkat, hogy Mária meghallgat bennünket, ha lábainál segítséget keresünk; mert ő az irgalmasság Anyja, már pedig képzelhetünk el irgalmasságot ott, ahol nincs nyomorúság? Richárd megjegyzi, hogy miként az anya ápolni fogja kiütésekkel borított fiát, ha mindjárt undort és fáradságot is okozna neki, épp úgy mennyei anyánk se képes bennünket elhagyni, ha hozzá menekülünk, ha […]

Ezért írja Szent Lukács evangélista (1,30), hogy Mária nem lassan, hanem sietve haladt útján, midőn meglátogatta Erzsébetet, hogy e szent családot kegyelmeivel elhalmozza: „Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba,” holott visszatérésekor már nem említi a Szentírás e sietséget. Az Énekek énekében (5,34) azt is olvashatjuk róla, hogy „kezei gömbölyegek,” azaz esztergált műre emlékeztetők: mert – úgymond […]