„Előbb pusztul el ég és föld, – jegyzi meg a jámbor Blozius, – mintsem Mária megtagadja segítségét attól, ki tiszta szándékkal kéri pártfogását és belé helyezi bizalmát.” (In Spec. cap. 12.) Szent Anzelm bizalmunk növelésére hozzáteszi, hogy ha ehhez a mennyei anyához fordulunk, nemcsak aziránt lehetünk nyugodtak, hogy meg fog segíteni, hanem gyakran gyorsabban nyerünk meghallgatást és menekvést, ha Mária szent nevét, mintha magának Jézusnak nevét ejtjük ki. Evvel azt akarja mondani, hogy előbb lelünk segítségre, ha az anyához, mint hogyha a Fiúhoz menekülünk; nem mintha Mária nagyobb hatalommal rendelkeznék üdvösségünk kieszközlésére, mint Fia, mert hiszen tudtuk, hogy Jézus Krisztus a mi egyedüli Üdvözítőnk, ki érdemeinél fogva egyedül eszközölte ki számunkra az üdvösséget és azt most is nap nap után kieszközli; hanem azért, mert ha mi Jézushoz folyamodunk és egyúttal a Bírót is tekintjük Benne, ki a hálátlanokat megbünteti, úgy tán könnyen hiányozhatik bennünk a meghallgattatásunkhoz feltétlenül szükséges bizalom, míg ellenben ha Máriához fordulunk, kinek, mint az irgalmasság anyjának az a hivatala, hogy részvéttel viseltessék irányunkban, s szószólásával bennünket megvédelmezzen, bizalmunk is jobb és nagyobb lehet. (De excell. Virg. c. 6.) Honnan van az, hogy Istentől egynémely dolgokat kérünk és nem nyerjük el, míg ha ugyanazokért Máriához könyörgünk, tüstént meghallgatásra találunk? „Ez nem azért történik – feleli Nicephorus – mintha Mária hatalmasabb volna Istennél, hanem azért, mert Isten azzal akarja tisztelni anyját, hogy szószólását meghallgatja.”
Egy napon Jézus maga igen szép ígéretet tett erre vonatkozólag Szent Brigittának. (Revel. lib. 1. a. 80.) A szent hallotta, amint Jézus Krisztus szent anyjával beszélgetett s így szólt hozzá: „Anyám, kérj tőlem bármit, soha nem fogom egyetlen kívánságodat sem visszautasítani.” „Tudd meg – fűzte hozzá – hogy mindazok, kik arra kérnek engem, hogy irántad való szeretetemnél fogva részesítsem őket valamely kegyelemben, egész biztosan meghallgatást nyernek, bármily nagy bűnösök legyenek is, csak őszinte szándékuk legyen a javulásra.” Ugyanezt jelentette ki Szent Gertrúdnak is, ki maga hallotta, midőn Üdvözítőnk mondotta szent anyjának, hogy mindenhatósága megadta számára azt a kegyelmet, hogy irgalmasságot gyakorolhasson a hozzáfolyamodó bűnösökkel, még pedig saját tetszéséhez és belátásához képest.