Azért is mondja Szent Viktorról nevezett Richárd szerint a Szentírás Máriát oly szépnek, mint a hold, mert nemcsak segítségére siet a hold módjára azoknak, kik őt hívják, hanem annyira óhajtja javunkat, hogy szükségeinkben meg is előzi könyörgésünket, s irgalmassága gyorsabb, mint oltalmáért való fohászaink. „Ez onnan ered – fűzi hozzá Richárd – mivel Mária szíve annyira telve van irgalmassággal, hogy abban a pillanatban, amint felismeri nyomorúságunkat, már is részesít bennünket könyörületességének tejében, mivel ez a jóságos királynő képtelen volna arra, hogy ismerje egy lélek szorongatott helyzetét, s ne segítsen rajta.” (In Cant. cap. 23.) Mária már itt e földön is kimutatta a kánai menyegzőn nyomorúságunk iránt érzett nagy részvétét, mely őt arra bírja, hogy akkor is segítsen, ha nem is fordulunk még hozzá. Mária észrevette a násznép zavarát és amiatt érzett szégyenét, egyedül résztvevő szíve által indíttatva, Mária Fiához fordult, hogy vigasztalja meg a násznépet. Nem szólt egyebet, csak azok szükségét tárta fel előtte néhány szóval: „Nincs boruk.” Ekkor vitte véghez Fia a víz borráváltoztatásának ismeretes csodatettét, hogy a népet megvigasztalja, de főként hogy anyjának résztvevő szívét kielégítse, ki tőle e csodát kérte. Ha tehát Mária – jegyzé meg Novarinus – oly készségesen segített ama szükségben, még mielőtt arra kérték volna, mennyivel készségesebben nyújtja majd vigasztalását annak, ki hozzá folyamodik és segítségéért könyörög. (Cap. 10. exc. 27.) III. Ince azoknak, kik Máriához folyamodnak és mégis kételkednek pártfogásában, a következő szemrehányást teszi: „Kinek nem segített még eddig Mária, ki hozzá fordult?” (Serm. 2. de Ass. B. V.) Eutichianus (In vita s. Sheop) így kiált fel: „Ki könyörgött még eddig pártfogásodért, ó boldogságos Szűz és ne nyert volna meghallgatást nálad, ki minden nyomorult helyzetén képes vagy javítani és a leginkább elveszettnek látszó bűnöst is meg bírod menteni! Nem, még ez nem történt meg, ez soha nem fog megtörténni.” „Ne beszéljen többé irgalmasságodról, ne magasztalja azt többé, ó szentséges szűz Mária, – mondta Szent Bernát – aki arra tud emlékezni, hogy szorongattatásában hozzád fordult anélkül, hogy te rajta segítettél volna.” (Serm. 1. de Ass.)