A halál

Nincs biztosabb dolog a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál.

A halál sietve jő; siessünk hát mi is, hogy jót tegyünk, és a halál napjára rendbe hozzuk számadásunkat.

Csak egyszer halunk meg; ha egyszer elhibáztuk, örökre elhibáztuk.

Milyen helyesen ítéli meg a dolgokat, milyen bölcsen irányítja minden cselekedetét az, aki a halál szemszögéből ítél és cselekszik!

A halál csak azokat rémíti meg, akik csupán saját kedvteléseik kielégítésével törődtek itt a földön, és sohasem gondoltak a halálra, de nem ijeszti meg azokat, akik a halálra emlékezvén megvetették e világ javait, és csak arra törekedtek, hogy Istent szeressék.

Bárcsak többet gondolnának az emberek a halál órájára, midőn mindent el kell hagyniuk, s az ítéletre, amelynél mindenről számot kell adniuk!

A földi életben a halál tölt el a legnagyobb rémülettel; a pokolban viszont sóvárogva kívánják a kárhozottak a halált; szívesen meghalnának, de nem halhatnak meg.

A halotti gyertya világánál árnyékba borul a világ minden nagysága.

Amint egykor bevezették nevedet a kereszteltek anyakönyvébe, ugyanúgy bevezetik egy napon – és Isten már meghatározta ezt a napot! – a halottak anyakönyvébe is.

A halálban csupán az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk.

A haldokló szemében egész élete egy pillanatnak tűnik.

A szentek számára a halál jutalom és nem büntetés; ezért inkább kívánják, és nem irtóznak tőle.

A halálban már semmit sem tehetünk; ami addig történt, megtörtént.

A halál órája az igazság ideje; akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu.

Sokan azzal ámítják önmagukat, hogy oly távolinak képzelik a halált, mintha sohasem jönne el értük.

Az Úr nem azt mondja, hogy készüljünk elő, ha közel van a halál, hanem hogy akkor már készek legyünk.

Aki életében sokszor mondta: „Istenem és Mindenem!”, az halála előtt még sokkal nagyobb vigasszal, sokkal bensőségesebben mondogatja ezt.

Milyen nagyszerű vigasz, ha a Megfeszített ölelésében halunk meg, ha szívesen halunk meg Istenünk iránti szeretetből, aki irántunk való szeretetből halt meg!