Gyermekek s más tanulatlan egyszerű egyének, főleg, ha a szent keresztség kegyelme szívükbe a hitre különös természetfeletti képességet öntött, még sokkal rövidebb s könnyebb úton érnek célhoz: a tekintély útján. Szülőik, nevelőik, hitoktatójuk tudása, jósága, annyi más becsületes embernek vallásos élete minden nehézség nélkül előkészítik őket, hogy a szent keresztség óta lelkükben szunnyadó hitet Isten kegyelmével öntudatra ébresszék. Értelmük fejlődésével Krisztus Egyházát, annak páratlan történetét s berendezését mindjobban megismerve hitük is mind ésszerűbbé válik.
És míg a keresztség kegyelme a katolikus hitoktatásban részesülő gyermekeket a hitben bámulatosan segíti, azokat viszont, kiket eretnekségre tanítanak, lassan-lassan arra ösztökéli, hogy az eléjük adott téves hittételekben kételkedjenek s keressék az igazságot. Tehát nem a gyermeki naiv hiszékenység, hanem a szentség által közölt különös hitképesség magyarázza meg azt, hogy a megkeresztelt gyermek szíve oly mohón fogadja be az isteni ige magvát, ha azt alkalmas módon benne elvetik és oly könnyen s bőven termi meg a keresztény élet virágait s gyümölcseit.