Isten pedig főleg kettőt akar minden alattvalótól s így a cselédektől is: tiszteletet s engedelmességet uraik iránt.
1. Tisztelet. „A szolgák uraikat minden tiszteletreméltóknak tartsák” (1Tim 6,1), parancsolja az apostol az akkortájt még többnyire pogány urakkal szemben is.
Beszéljenek s bánjanak tehát a cselédek tisztelettel uraikkal még az esetben is, ha azokban az emberi gyarlóság s nyomorúság az Isten képét meglehetősen elhomályosítja. Lásson ilyenkor elevenebben, élesebben a hit, s ismerje fel bennük Isten helyettesét.
Ugyanezért vétkezik a szolga, sokszor súlyosan is, aki urát, úrnőjét gyalázza, gúnyolja, vele kihívóan viselkedik.
2. Engedelmesség. A cselédek második kötelme uraikkal szemben az engedelmesség. Lássuk kissé részletesebben.
a) A szolgák s szolgálók alkalmazkodni tartoznak uruk parancsához, intézkedéséhez, amellyel őket kötelességszerűen a jóra, vallásos kötelmeik teljesítésére vezérli, a rossztól, nevezetesen az erkölcsi romlástól óvja.
b) Teljesítsék lelkiismeretesen a reájuk bízott munkát. Az írás ezt feltűnően gyakran hangsúlyozza s gyönyörű példákkal is megvilágítja. Ott van pl. Jákob pátriárka esete, aki húsz évig dolgozik Lábán házánál s pedig oly odaadással s szorgalommal, hogy magáról elmondhatta: „Nappal hőséget, éjjel fagyot és hideget tűrtem és nem jött álom szememre. Te tudod, mily hűséggel szolgáltam neked, mennyire megjavultak s gyarapodtak általam javaid”. (Vö. Ter 31,40) Mióta pedig az Istenfia „szolgai alakot vett”, mióta eljött, „nem azért, hogy kiszolgálják, hanem hogy ő szolgáljon másoknak” s „engedelmes lőn a halálig”, azóta a szolga munkája szinte megistenült. Valami fenséges van abban, ha valaki embertársát kiszolgálja Istenért. Ez valóságos erény, sőt hősi erény lehet, melyet a személyválogatást nem ismerő Egyház egy Izidorban, Zitában, Notburgában az oltárra emelt.
c) Legyen a cseléd hűséges. „A szolgákat (tanítsd) – inté Szent Pál Titust, – hogy uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvöket keressék, – mindenben teljes hűséget mutassanak, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben.” (Tit 2,9.10) Hűek legyenek mindenben, de főleg a család gyermekeivel szemben. Segítsék a szülőket a nevelés nagy feladatában, sőt pótolják azok esetleges mulasztásait. Egy ily ismeretlen nevű, egyszerű, jámbor cselédnek köszöni az Egyház nagy Szent Mónikát, Szent Ágoston édesanyját, aki a serdülő leánykát a torkosságról, boritalról erélyesen leszoktatta.
Viszont hány cseléd lesz a gyermekek korai romlásának okozója s érdemli meg azt a malomkövet, amellyel Jézus az ártatlan lelkek csábítóit, megbotránkoztatóit fenyegeti.
Őrizzék továbbá a cselédek hűen a család titkait, amelyek könnyelmű kifecsegése óriási becsületbeli, sőt anyagi kárt jelenthet.
Nem kevésbé hűséggel tartoznak a cselédek uraik vagyonával szemben. Őrizzék, kíméljék, gyarapítsák azt, mintha a sajátjuk volna.
Valóban „nem válik díszére a mi üdvözítő Istenünk tanításának” a ragadóskezű cseléd, akivel – mint némely gazda tette – tapsoltatni kell, míg az asztalon fekvő pénzzel egyedül hagyják, míg csak uruk a szobába vissza nem tér; nem szerez becsületet keresztény nevének az a cseléd, akinek újévre – mint Dubois (Düboa) bíboros tette inasával – az elmúlt évi tolvajlott holmit adják ajándékba.
De az sem mutat hűségre a cseléd részéről, ha ura holmiját csak amolyan csáki-szalmájának tekinti: pazarol, tör, zúz, pusztulni enged mindent a háznál, gazdája vagyonából alamizsnálkodik s adakozik azon hitben, hogy az „uraknak úgyis van elég”.
Az igazságosság követeli, hogy a cseléd urának a saját hibájából, tehát bűnös módon okozott károkat lehetőleg megtérítse. Teheti ezt persze leplezetten is, pl. olyan munkára önként vállalkozva, melyekre urának külön munkaerőt kellene fogadni.
Kérdés azonban, hogy a mások, főleg cselédtársai által okozott s ő általa elnézett, bűnös módon meg nem akadályozott károkért is felelős‑e? A szeretet mindenesetre sürgeti, hogy urától az ily károkat is lehetőség szerint elhárítani igyekezzék. Visszatérítésre azonban szorosan csak akkor kötelezhető, ha felügyelői, ellenőri állást tölt be (pl. kulcsár), vagy valamely dolog gondozását egészen, különösen szerződésszerűleg elvállalta.
Végül igazságtalanul cselekszik a cseléd, ha helyét felmondás nélkül vagy a kikötött idő előtt otthagyja anélkül, hogy erre kényszerítő oka volna. Kilépése napjáig megszolgált fizetése ugyan ily esetben is megilleti, de az úrtól sem lehet elvitatni a jogot, hogy a szerződés megszegéséért s az abból eredő veszteségekért magát bizonyos méltányos bérlevonással kártalanítsa.