A játék is, akár tisztán csak a szerencse, akár az ügyesség, akár mindakettő együttesen vigye benne a döntő szerepet, ugyancsak a szerződések közé tartozik, melyekbe Isten VII. parancsának is van beleszólása.
A mérsékelt tisztes játék ugyan nem vétek, sőt amennyiben üdüléssel kapcsolatos, Isten dicsőségére is válhatik, de ha szenvedéllyé fajul, rengeteg idő s pénz elpocsékolására vezethet s egyesek és családok romlásának lehet okozója.
Midőn II. Józsefet a versaillesi udvarban szerencsejátékra szólították fel, így felelt: „Nem szoktam játszani, mert azt tartom, hogy a fejedelem, ha a játékban veszít, mindig alattvalói pénzét veszti el”.
Legtöbb családapa, hitves, gyermek meggondolhatná, hogy a játékkal nem csupán a saját, hanem az egész család szerencséjét, boldogságát teszi kockára.
Az igazságosság megköveteli, hogy a) a játékos csak a saját vagyonát tegye ki a veszélynek, b) óvakodjék a csalástól, c) tartsa be a játékszabályokat.
Aki lopott pénzzel játszik s nincs is, amiből ezt megtéríthetné, a nyereséget sem tarthatja meg. Aki lopott pénzt elnyer, a tulajdonosnak kell azt visszatérítenie. Aki pedig csalással nyer, a játszótársát köteles kárpótolni. Aki tilos játékban bármily összeget vagy megengedett játékban túlnagy összeget veszít, adósságát megfizetni nem tartozik.