„Úgy tanítá őket, mint akinek hatalma vagyon és nem, mint az írástudók” (Márk 1,22).
a) Jézus, mint ember a világnak az Istennel érintkező pontja és kapcsolata, csupa élet és erő. Emberi lelke az Isten-fia lelke, mely látja az Istent, s bár véges lévén, föl nem fogja egészen, mégis Isten-látásában mérhetetlenül bölcsebb, mint a földön járó, indukcióval s szillogizmusokkal dolgozó géniuszok. Látja Istent s a világot, az élet végtelen áramát s dagályát, s ettől lesz lelki világa szép, édes, mély, erős, varázsos, s ezt árasztja ki magából az egyéniség üdeségében, a meg nem gyöngült erélyben; ez sugárzik szemeiből; ez a hervadatlan kedély titokzatosan s ébresztően érint lelkeket. Az élet ez üdesége és ereje párosul az isteni, természetfölötti behatásokkal, melyekről mondja: senki sem jöhet hozzám, ha Atyám nem vonzza őt. Érints, Uram, hogy éledjek, hogy benső világomban veled érintkezzem: lelkemet, szívemet, kedélyemet behatásaid alá helyezem. Jézusom, Mesterem!
b) Jézus ereje a valósággal, igazsággal, intuicióval s meggyőződéssel telített gondolatok, az érzések heve s kristálytisztasága, az Istentől áthatott kedélyvilág szépsége. Az ő gondolataiban tükrözik az Isten; az igazság az ő ajkán édes tejjé lett; amit élt és szólt, az mind életre emlékeztet; „panis vitae”, „fons vitae”, „lignum vitae”, csupa élet, s ezt a szép, erős életet az Isten általa belénk tapogatta, rajtunk kimintázta kegyelmei vagyis benyúlásai által. Az ő szíve a hatalom s az ő vére a díj, melyen megvett. Vér köt össze vele, s mily vér! S mindez egyre ösztönöz és bátorít, hogy vegyük magunkba ezt a krisztusi erőt. Ha a kőbe belevéssük a szép formát, éljük bele magunkba a krisztusi típust. Emelkedjünk föl gyakran az ő gondolatainak, érzéseinek, vágyainak magaslatára s ereszkedjünk az ő imádkozó, Istenhez símuló lelkének mélységeibe, s érezni fogjuk, hogy emel is, vonz is, formál is. De ne tekintsük mindezt csak szép szónak, hanem eleven erőnek; kisértsük meg átélni.
c) Jézus hatása nemcsak a léleknek kisugárzása volt, hanem a kegyelem működött közre szavaival s példájával. Isten megérintette a lelkeket, s illetéseitől elváltoztak. Sokan beszélnek szívből s mégis hatástalanul; kegyelem, vagyis Isten-benyúlás, isteni illetés kell, hogy legyen hatásuk. Az Istennel egyesült, Istennel telített lelkek, apostolok, próféták és szentek tudnak hatni igazán. Vele kell töltekeznem nekem is; általa leszek erős!