Az Úr Jézuson nemcsak a gyöngeség látszik meg, hanem szent, nyugodt erő ömlik el rajta: a türelem. Ez ül néma ajkán, szelíd, szenvedő arcán s kivált lelkének mélyében. Hagyjuk magunkra hatni e passziflóra szépséget!
a) Az Úr türelmének ékesszóló kifejezése az ő néma ajka. Ez a csend hangos, ez a némaság kiált; Pilátus bámulja. Ez „vir potens sermone” önmagát nem védi; pedig sürgetné Atyja dicsősége, önmagának igazolása, botrányok megakasztása. De minek szólna ajka, mikor kiált egyénisége, ártatlansága? Minek a vad orkán ellen kiáltani szóval s a buta erőszak ellen küzdeni hanggal? Hagyta maga fölött eltombolni az árt s meghajolt alatta földig, mint a mezei virág a szélben. Erőszakkal szemben a lélek győzelme a türelem, vagyis a fölségnek önmagába vonulása.
b) Türelem ül szelíd, szomorú arcán. Királyi alázat s szent komolyság a foglalatja; a szenvedés nem torzítja el; lélek néz ki szemeiből, s nem ösztön és indulat. – De hát bűn-e az indulat? Nem bűn; bűn csak akkor, ha az indulat elfojtja a lelket s végiggázol rajta. A türelem az a hősi reakció, mely vad indulatok s ösztönök s a szenvedés keserű áramai közt is kezében tartja a kormányt; nem tudja lecsendesíteni a vihart, de a viharban is megtartja az irányt s halad célja felé. Azért ez az arc gyönyörű, bár szenved. Olyan, mint a pécsi templom szentélyeinek angyalai, fölséges, szomorú szépségükben!
c) Lépjünk szent szívébe s tudakoljuk érzéseit. Tenger jár ott, keserű és viharos, de a hányatott tengerre a türelem olajrétegét önti ki lelke, s bár az el nem simítja a dagályt, de ki nem feccsen tőle a hullám. A szív nem szakad le. Éjben áll Krisztus lelke; most is van hatalma a sötétség fölött, de nem használja, mert tudja, hogy Isten végzéséből ez a gonoszok órája. Öntudata mécses; azzal áll a sötétségben s várja a napfelkeltét. Lelkem mécsesével világítok én is a rosszindulat éjjelébe; ha nem is tudom nappallá deríteni, de türelmemben lelkem világosságát árasztom kifelé, s ezáltal érzem s éreztetem mással is, hogy napsugaras a lelkem s rokonom a világosság, a fény, a meleg. – Az éjben elég a mécs; a bajban elég a „lucerna lucens”, a világoskodó lélek. Tehát a türelem a lélek mécsese a szenvedés éjében!