A kígyó így szólott az asszonyhoz: „Miért parancsolta meg néktek Isten, hogy a paradicsom egyik fájáról ne egyetek?” Az asszony ezt mondta a kígyónak: „A paradicsomban levő fák gyümölcséből eszünk. De azt parancsolta nekünk Isten, hogy a paradicsom közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, meg hogy ahhoz ne nyúljunk, hogy meg ne találjunk halni.” A kígyó ezt válaszolta: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek és olyanokká lesztek, mint Isten: tudtok jót és gonoszat.” Ekkor az asszony úgy látta, hogy a fa gyümölcse evésre jó és szemre szép. Vett a gyümölcsből és evett belőle, férjének is adott és az is evett belőle.” (1 Móz 3,1-6)
Az első emberek a kísértés órájában nem hallgattak Istenre, hanem a Sátánt követték és ettek a gyümölcsből, mert olyanok akartak lenni, mint Isten. Ádám és Éva jól tudták, hogy megszegték Isten szent parancsát, mégpedig szabad akaratukból. Súlyosan vétkeztek Isten ellen. Ádám és Éva bűnét eredeti bűnnek nevezzük.
A paradicsomban elkövetett bűn miatt az első emberek megszűntek Isten gyermekei lenni: elvesztették a kegyelmi életet és többé nem juthattak a mennybe. Ez volt bűnük legrosszabb következménye. Bűnük miatt elvesztették a földi paradicsom rendkívüli adományait is. Nem élhettek többé Isten különös közelében és el kellett hagyniok a paradicsomot. Értelmük elhomályosult, akaratuk meg gyöngült és attól kezdve hajlamosak lettek a rosszra. Sok szenvedés lett a részük, mindennapi kenyerüket verejtékes munkával kellett megkeresniök, és végül a halált is el kellett szenvedniök. Az első embereken a bűn miatt a Sátán lett úrrá.
Bár az első emberek ennyire súlyosan vétkeztek, Isten mégis megkönyörült rajtuk. Az eljövendő Megváltóért megadta nekik a kegyelmet, hogy felismerjék és megbánják bűnüket, és megbocsátott nekik. De a földi élet terhét vezeklésül viselniök kellett.