A kafarnaumi százados.
Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: „Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.”
Mt.8;5-8.
„Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. A százados ezt mondta neki:
„Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul!”
A 3· században élt Rómában egy Kratón nevű görög bölcs, aki minden idejét a tanításnak szentelte. De bármily nagy örömét találta a bölcselet tanainak hirdetésében, mégis boldogtalannak érezte magát, mert egyetlen fia, a kis Chairemen évek óta súlyos bénulásban szenvedett. Hiába próbálkozott a tudomány és babona minden eszközével, szerencsétlen gyermekén nem tudott segíteni. Már-már kétségbeesett, mikor meghallotta, hogy Bálint, Interamna (ma Terni) város szentéletű püspöke már több bénultnak visszaadta testi épségét. Ez a hír új reménységgel töltötte el a szerencsétlen apát. Rögtön üzent a szent püspöknek és nagy alázattal kérte őt, hogy jöjjön Rómába és gyógyítsa meg az ő szegény beteg gyermekét.
Bálint, mint az irgalmas Krisztus hű tanítványa, habozás nélkül követte a meghívást. Kratón már jó messzire eléje ment és mindjárt bevezetőnek kijelentette, hogy fia egészségéért kész vagyona feléről lemondani. Bálint azonban azt kívánta tőle, hogy higgyen Krisztusban. Kratón nagyon megütközött ezen a kívánságon és sehogyan sem tudta megérteni, hogy az ő hite hogyan segíthet fia szenvedő állapotán. Az evangéliumi százados, Jairus és mások példájának hallatára azonban megnyugodott és késznek nyilatkozott a keresztség felvételére.
Bálint ekkor a kis Chairemonnal együtt bezárkózott az egyik szobába és imádkozni kezdett a félholt gyermek meggyógyulásáért. Éjféltájban hirtelen nagy fényesség árasztotta el a szobát, és a kívülállók meglepetve hallották, hogy Chairemon, akit három év óta csak nyögni és jajgatni hallottak, együtt énekel a püspökkel. Azonnal dörömbölni kezdtek és kérték Bálintot, hogy bocsássa be őket. Ez azonban kijelentette, hogy addig senkinek sem nyithat ajtót, míg szokásos imádságait és zsolozsmáit el nem végzi. Végre hajnaltájban kijött és Chairemont teljes egészségben átadta örvendező szüleinek.
Kratón az esemény hatása alatt egész házanépével együtt felvette a keresztséget. Kedves tanítványai, ProkuJ, Efébus és Apolion követték példáját; mindhárman örökre búcsút mondottak a filozófiának s Krisztus követőivé szegődtek.
A csodálatos gyógyulásnak természetesen hamar híre futott a városban és tömérdek kíváncsiskodó embert vonzott Kratón házába. A látogatók közt volt a város kormányzójának, Piacidusnak Abundius nevű fia is. A fiatalembert eredetileg szintén csak a kíváncsiság hozta, de a hallottak és látottak hatása alatt ott mindjárt kijelentette, hogy ő is hisz Krisztusban. A megátalkodott pogány Piaciclust annyira felbőszítette ez az újabb megtérés, hogy Bálintot, mint az összes megtérések értelmi szerzőjét, azon nyomban elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta, majd hosszabb fogság után titokban lefejeztette.
ProkuJ, Efébus és Apolion titokban Interamnába szállították tetemét és ott nagy tisztességgel eltemették, de éppen ezzel a kegyeletükkel magokra vonták a pogány hatóságok figyelmét. Kevéssel utóbb, mint keresztényeket, őket is bíró elé állították és halálra ítélték. Abundiusnak azonban volt rá gondja, hogy tetemük szeretett mesterük teste mellé kerüljön.
VÉRTANÚK HIMNUSZA
Istennek hőse, vértanú,
követted Isten egy Fiát,
s az ellenségen győztesen
az égben ülsz ma ünnepet.
Rólunk imádnak ereje
a bűnök szennyét mossa le,
a fásultság nehéz ködét
s az ártó rosszat verje szét.
Meg vannak immár oldva mind
megszentelt tested láncai;
rólunk a földi láncokat
szavadra Krisztus oldja le!
Dicsérjük az Atyát s Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
kik mennyben átadják neked
a hervadatlan koszorút. Amen
Ima Szent Antalhoz
Te, aki a hitnek oly hatalmas bajnoka és apostola voltál,
könyörögj érettünk Jézus Krisztusnál, hogy szent hitünkben
mindig jobban megerősödjünk, egyedül a jó Istenben reméljünk.
Őt a földön mindennél jobban szeressük, és hitünk szerint éljünk.
Ámen
