Valóban, ezen a téren az világítja meg legjobban a megtestesült Ige csodálatos bölcsességét, hogy a szentségek egész életünket megszentelik.
Szent Tamás szerint van valami hasonlóság a természetes és a természetfeletti élet között. A természetfeletti életre a keresztséggel születünk. Ezt az életet meg kell erősíteni: ez a bérmálás műve. Mindnyájan csak egyszer születünk és egyszer érünk férfivá: ezért ez a két szentség sem ismételhető meg. Valamint a testet, ugyanúgy a lelket is kell táplálni: a lélek tápláléka az Oltáriszentség, mely akár mindennapi táplálékunk lehet. Ha bűnbe esünk, a bűnbánat szentsége adja vissza a kegyelmet, ahányszor csak szükségünk van rá, hogy megtisztuljunk bűneinktől. Betegség sújt bennünket, úgyhogy már a halál fenyeget? Az utolsó kenet szentsége előkészít az örökkévalóságba való átkelésre, sőt néha a testi egészséget is visszaadja, ha Isten is úgy akarja. Ezek a különféle szentségek megteremtik, táplálják, erősítik, biztosítják, helyreállítják, növelik és betetőzik az isteni életet mindegyikünk lelkében.
És mivel az ember nem elszigetelt egyed, hanem közösség tagja, a házasság szentsége megszenteli a családot, megáldja az emberi nem szaporodását, míg az egyházirend szentsége, a papság, állandóvá teszi a lelki atyaság hatalmát.
Mindezek a szentségek kivétel nélkül közlik a kegyelmet, azaz megadják a léleknek, vagy nagyobbítják benne Krisztus életét: a megszentelő kegyelmet, a belénk öntött erényeket és a Szentlélek ajándékait, ezt a csodálatos együttest, melynek a neve: a kegyelem állapota. Ezek ékesítik lelkünket, tehetségeit természetfeletti módon megtermékenyítik, hogy hasonlóvá lehessen Krisztus Jézushoz és méltó lehessen az örök Atya tetszésére.