Kedves Testvéreim Krisztusban!
Ma különleges nap van: Fehérvasárnap. Régen ezen a napon a frissen megkeresztelt felnőttek levették a fehér ruhát, amelyet egy héten át hordtak a húsvéti keresztségük után. De vajon csak a ruhájuk volt fehér?
A nagy kérdés így hangzik: Vajon a szívük is fehér maradt?
És mi? Mi, akik talán már réges-régen levettük a keresztségi ruhát, vajon belül még mindig fehérek vagyunk? Vagy bepiszkolta már a világ pora?
1. A fehér ruha, amit nem szabad elhagynunk
A Jelenések könyvében azt olvassuk:
„Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében.” (Jel 7,14)
Szent Ambrus azt mondta:
„A keresztségben fehér ruhát kaptál – de nem vászonból, hanem tiszta lélekből.”
Egy kicsit olyan ez, mint mikor valaki új ruhát vesz ünnepre. Kitesszük a szekrénybe, és azt mondjuk: „Majd különleges alkalmakra!”
De ha nem vigyázunk rá, ha félredobjuk, porosodik, gyűrődik, elszíneződik.
Így jár a lelkünk is, ha nem élünk a szentségek kegyelméből. Ha nem áldozunk, nem gyónunk, ha elhanyagoljuk a hitünket – akkor a „fehér ruha” foltossá válik.
2. A bezárt ajtók mögé is belép Krisztus
A mai evangéliumban (Jn 20,19–31) a tanítványok félnek. Bezárkóztak.
Mint sokan ma: bezárkóznak félelemből, megszokásból, csalódásból.
És akkor történik valami csodálatos: Krisztus belép.
Nem dörömböl. Nem tör be. Egyszerűen jelen van.
És mit mond? Nem azt, hogy „szégyelljétek magatokat, hogy féltek”.
Hanem azt: „Békesség nektek.”
Testvéreim!
Talán a mi szívünk ajtaja is zárva van. Talán a múlt bűnei, sebei miatt féltünk újra bízni.
De Krisztus nem tör ránk. Ő gyengéden lép be. És ha hagyjuk, feltámadott Lelkével megtisztítja a lelkünket.
3. Példák az igazi fehér ruhásokra
A szentek között sokan voltak, akik megértették, mit jelent fehér ruhában járni:
- Szent Mónika: Könnyei által „mosta fehérré” fiát, Szent Ágostont, aki éveken át a bűn sötét ruháját hordta.
- Szent Ferenc: Lemondott minden földi ruháról – szó szerint! –, hogy „csak Krisztust öltse magára”.
- Szent Pio atya: A gyóntatószék hőse. Naponta több mint tíz órát töltött bűnbánó lelkek mellett – segítve őket újra fehér ruhába öltözni.
Ők mind Krisztus világosságát hordták – nem tökéletesek voltak, hanem Krisztustól fehérek!
4. A szentségi élet: újjászületés
A bűnbánat szentsége nem fenyítés, hanem újjászületés.
Az Eucharisztia nem dísz, hanem táplálék az örök életre.
Ha nem akarjuk, hogy a fehér ruha elszürküljön, újra és újra kell mennünk Krisztushoz.
Nem kényszerből – hanem örömmel!
Nem félelemből – hanem mert újra élni akarunk!
5. Ma kezdheted újra
Testvérem, ha ma úgy érzed, a ruhád már rég nem fehér:
- Ha bűnök terhe nyom,
- Ha közömbösség szürkít,
- Ha a világ port hintett rád,
Ne félj!
Ma Krisztus beléphet a szíved ajtaján.
Ma újra felveheted a fehér ruhát – szentségek által, bűnbocsánattal, szeretettel.
Ne mondd, hogy késő.
Ne mondd, hogy fáradt vagy.
Csak mondd:
„Uram, tisztíts meg engem, öltöztess fehérbe, hogy Veled éljek örökké.”
Ámen.