Noé bárkája találó előképe volt Máriának; mert amint abban a föld összes állatai menedékre találtak, hasonlóképp Mária védőpalástja alatt is meghúzódhatnak az összes bűnösök, kik bűneik és érzékiségük miatt méltán hasonlítanak az állatokhoz, mégis azzal a különbséggel, hogy míg a bárka állatokat vett magába és állatokat is adott vissza, a farkas farkas maradt, a tigris tigris, addig Mária védőszárnyai alatt a farkasból bárány, a tigrisből pedig galamb lesz. Szent Gertrúd egykor meglátta Máriát kitárt palásttal, mely alatt különféle fajtájú vadállatok, párducok, oroszlánok és medvék lapultak; azt is látta, hogy Mária éppen nem űzte el ezeket magától, hanem szelíd kézzel simogatta és felkarolta őket. A szent felismerte, hogy e vadállatok a bűnösök, kiket Mária szeretettel és szelídséggel fogad, ha hozzá fordulnak (Ap. Blos. Mon. spir. c. 1.)
Igaza volt hát Szent Bernátnak (Orat. paneg. ad B. V.), midőn így kiáltott fel a boldogságos Szűzhöz: „Ó Királynőm, te nem utálsz egyetlen bűnöst sem, ki hozzád fordul, bármennyire el legyen is rútítva a bűnöktől s bármily utálatosnak tűnjék is fel előtted; ha segítségedért könyörög, nem mulasztod el semmiképp, hogy feléje nyújtsd jóságos kezedet és őt a kétségbeesés örvényéből kimentsed! Hálát adunk és magasztaljuk Istent, hogy téged, szeretetre legméltóbb Szűz Mária, még a legnyomorultabb bűnösök irányában is oly szelídnek és jóságosnak alkotott! Mert valósággal csak az nyomorult, ki téged nem szeret és aki nem helyezi beléd bizalmát, holott alkalma lenne hozzád menekülni” Csak az vész el, ki nem folyamodik Mária segítségéért; mert ugyan ki veszett el még eddig azok közül, kik hozzá fordultak?