Introitus
Az introitusban az Egyház azokat a szavakat énekli, amelyeket az angyalok mondtak az apostoloknak és tanítványoknak Urunk mennybemenetele után:
„Galileai férfiak, mit álltok, és néztek az ég felé? Alleluja. Ez a Jézus, aki mennybe ment előttetek, ugyanígy fog eljönni, ahogy láttátok őt felmenni a mennybe. Alleluja, alleluja, alleluja.” (ApCsel 1,11)
„Tapsoljatok, minden népek, ujjongjatok Istennek örömujjongással.” (Zsolt 46,2)
Dicsőség az Atyának…
Könyörgés (Collecta)
Könyörgünk, mindenható Isten, add meg nekünk kegyelmesen, hogy akik hisszük, hogy egyszülött Fiad, a mi Megváltónk e napon felment a mennybe, az odafenn való dolgokban lakozzék a mi gondolatunk is. A mi Urunk Jézus Krisztus által, stb.
Olvasmány (ApCsel 1,1–11)
Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről – úgymond – tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” „Nem tartozik rátok – felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
Magyarázat
Ez az evangélium (amelyet Lukács írt Teofilnak, egy jelentős antióchiai kereszténynek) Jézus életének, szenvedésének és halálának történetét foglalja össze egészen a mennybemeneteléig. A szerző az Apostolok Cselekedeteiben folytatja beszámolóját, amelyben egyszerű szavakkal leírja, mit tett Jézus a feltámadása utáni negyven napban, és hogyan ment fel a mennybe apostolai szeme láttára.
Örvendezzünk tehát, hogy Krisztus ma belépett a szenvedése és halála által kiérdemelt dicsőségbe, és így imádkozzunk:
„Örvendezem, mennynek és földnek Királya, a dicsőségben, melyet e napon nyertél el. Énekeljetek Istennek, ti földi királyságok, énekeljetek az Úrnak, ki felmegy az egek ege fölé napkeletről! Dicsőséget adjatok Istennek, Izraelért: méltósága és hatalma a fellegekben. Isten csodálatos szentjeiben: Izrael Istene az, ki hatalmat és erőt ad népének. Áldott legyen az Isten.” (Zsolt 67,33–36)
Evangélium (Mk 16,14–20)
Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.
Miért mondta Krisztus az apostolainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek?”
Azért, hogy megmutassa: senki sem sajátíthatja ki önkényesen a tanítói hivatalt, hanem azt csak az Egyház törvényes pásztoraitól, küldetéssel kell kapnia.
Továbbá: mivel Krisztus minden néphez és nemzethez elküldi tanítványait, ezzel kinyilvánítja, hogy minden embert meg akar menteni.
Ha Isten szándékai mégsem valósulnak meg, az nem Isten hibája, hanem az emberé, aki nem fogadja el az evangélium tanítását, vagy bár elfogadja, mégsem él annak megfelelően, vagy pedig megátalkodottsága miatt méltatlanná teszi magát a kegyelemre.
Elégséges-e az üdvösséghez a hit jó cselekedetek nélkül?
Nem. A hit, ha nem a szeretetben működik, ha nem hoz gyümölcsöt jó cselekedetekben, és így nem érdemszerző, nem elégséges az üdvösséghez. (vö. Gal 5,6)
Szent Anzelm mondja: „Az ilyen hit nem keresztény hit, hanem az ördög hite.”
Csak az üdvözül, aki valóban hisz Krisztusban és az ő tanításában, és azt élete szerint is követi.
Igaz hit az, ha nem követik azt csodák, ahogyan Krisztus megjövendölte?
Erre gyönyörű választ ad Szent Gergely pápa:
„Mivel a Megváltó azt mondta, hogy az igaz hitet csodák fogják kísérni, ne gondold, hogy nincs benned hit, csak mert ezek a jelek nem következnek. Ezek a jelek a kezdeti időkben voltak szükségesek, hogy az Egyház hitét az isteni hatalom látható jelei támasszák alá.
Ma is ad Isten csodát, amikor a hit terjesztéséhez, a hitetlenség legyőzéséhez ez szükséges.”
Történnek-e ma is csodák a katolikus Egyházban?
Igen, a szentek élete tanúsítja ezt. Minden korban voltak olyan szentek, akik hitük erejéből csodákat tettek – még az eretnekek sem tudják ezt tagadni.
Például Szent Ferenc Xavér, aki pogányok szeme láttára halottakat támasztott fel.
De lelki értelemben minden jámbor katolikus ma is csodákat tesz – ahogy Aranyszájú Szent János írja:
- Ördögöt űz, aki megszabadul a bűntől, mert a bűn rosszabb, mint az ördög.
- „Új nyelveken szól”, aki már nem a hiábavaló és bűnös dolgokról, hanem a mennyei valóságokról beszél.
- „Kígyókat vesz fel”, mondja Szent Gergely, ha másokat felemel a bűnből, anélkül, hogy maga megfertőződne.
- „Halálos italt iszik, és nem árt neki”, ha helytelen beszédet hall, de nem ragad rá bűn.
- „Betegekre teszi kezét, és meggyógyulnak”, ha tanítja a tudatlant, megerősíti a gyengét, visszatartja a bűnöst – mindez lelki gyógyítás.
Keresztény ember, törekedj ezekre a „csodákra”, mert Isten készséggel adja kegyelmét, és így többet használhatsz magadnak és másoknak, mintha külső csodákat tennél.
Hol és hogyan ment föl Krisztus a mennybe?
A Olajfák hegyéről, ahol szenvedése is elkezdődött – ezzel tanít minket, hogy ahol keresztjeink kezdődnek, ott kezdődik jutalmunk is, ha türelmesen és alázattal viseljük őket.
Krisztus saját erejéből ment fel a mennybe, mert Isten, és most megdicsőült emberségében ül az Atya jobbján, mint örök Közbenjárónk.
Kik jelenlétében ment föl a mennybe Krisztus?
Apostolai és sok tanítványa előtt, akiket előzőleg megáldott (Lk 24,51). Szent Leó pápa szerint az apostolok örvendezve szemlélték ezt.
Örvendezz te is, keresztény lélek, mert Krisztus ma megnyitotta előtted a mennyet, s ha hiszel benne és úgy is élsz, te is beléphetsz oda.
Szent Ágoston mondja:
„Emelkedjünk fel lélekben Krisztussal, hogy amikor eljön az ő napja, testben is követhessük őt.”
De tudd meg, kedves testvérem, hogy a kevélység, a fösvénység, a tisztátalanság és más bűnök nem emelkednek vele együtt:
- Aki az alázat tanítójával megy, az nem viheti magával a kevélységet.
- Aki a jóság szerzőjét követi, nem tarthatja meg a gonoszságot.
- Aki a Szeplőtelen Fiával emelkedik, nem élhet tisztátalanul.
Emelkedjünk fel vele, bűneinket lábunk alá taposva, s így építsünk létrát a mennybe, mert – mondja az egyházatyák szerint –
a bűnből is lehet létra, ha legyőzzük azt és megtérünk.
Fohász
Ó dicsőség Királya! Ó mindenható Úr!
Ki e napon diadalmasan fölmentél a mennybe, ne hagyj minket árva módra,
hanem küldd el hozzánk az Igazság Lelkének Vigasztalóját, akit megígértél. Alleluja!
Miért oltják el e napon az evangélium után a húsvéti gyertyát?
Mert a gyertya Krisztust jelképezi, s ezzel azt mutatja: Krisztus elhagyta a látható világot, és fölemelkedett a mennybe.
TANÍTÁS A CSODÁKRÓL
„És ezek a jelek követik majd azokat, akik hisznek.” (Mk 16,17)
Mi a csoda?
Aquinói Szent Tamás meghatározása szerint csoda (miraculum) minden olyan dolog, amely meghaladja a dolgok természetes, megszokott rendjét, és Isten közvetlen cselekvése által történik.
Például:
- amikor a nap megáll az égen (Józs 10,13),
- amikor öt kenyérrel és két hallal ezrek laknak jól,
- amikor egy szóval vagy érintéssel a halott feltámad, a vak lát, a süket hall –
ezek olyan események, melyek ellentétesek a természet rendjével, és csak Isten hajthatja végre őket, vagy azok, akiknek Isten erre hatalmat adott.
Lehetséges-e, hogy Isten csodát tegyen?
Igen, és ezt tagadni istentelenség lenne.
Isten maga alkotta a természet törvényeit, tehát tetszése szerint fel is függesztheti őket. Hogy pedig ténylegesen is tett már csodákat, arról több biztos és megbízható bizonyítékunk van, mint a legtöbb történelmi tényről.
A világ hitét és megtérését is csodák alapozták meg:
- több mint 11 millió vértanú halt meg azért, hogy igazolják a csodák valóságát –
senki sem adja oda életét hazugságért vagy csalásért.
A zsidók és pogányok is elismerték a csodákat, csak épp boszorkányságnak vagy démoni erőnek tulajdonították őket.
Ezzel tulajdonképpen be is ismerték a csodák megtörténtét, hiszen csak hamis magyarázattal próbálták meg azokat tagadni.
Tud-e az ember önmagától csodát tenni?
Nem. Csodát csak Isten tud tenni, vagy azok az emberek, akiknek Isten különleges hatalmat adott.
A keresztény Egyház történelme minden korszakban tanúsítja, hogy egyesek Jézus nevében csodákat tettek – például az apostolok és a szentek.
Történhetnek-e csodák szentek ereklyéin vagy szentképeken keresztül?
A Tridenti Zsinat ünnepélyesen kijelenti, hogy nem szabad azt hinnünk, hogy bármely képben vagy ereklyében önmagában rejtett erő lenne, amely csodát tudna tenni.
Nem szabad ezeket önálló hatalommal tisztelni vagy tőlük bármit is kérni.
Csodát soha nem a kép vagy ereklye tesz, hanem Isten, aki alkalomként felhasználhatja azokat.
A Szentírás és az Egyház története is igazolja, hogy Isten tett már csodát ilyen eszközökön keresztül.
Ám hogy ne történjen csalás vagy megtévesztés, az Egyház megparancsolja, hogy az ilyen „csodatevő képeket” ne állítsák nyilvános tiszteletre, amíg alapos és szigorú vizsgálattal meg nem bizonyosodtak a csodák valódiságáról.
Ha ez megtörtént, akkor azokat tiszteletre méltó emlékként őrzi meg Isten jóságáról és mindenhatóságáról.
Miért nem történik ma annyi csoda, mint az Egyház első idejében?
Mert a kezdeti időkben az Egyház még szükségét látta a rendkívüli tanúságtételnek – a csodák az igazság hitelesítése céljából történtek.
Szent Ágoston írja:
„Aki a világ kereszténnyé válásának ténye után is még csodát követel, sőt kételkedik azokban a csodákban, melyek e rendkívüli megtérés szolgálatában történtek, az maga is egyfajta csoda: a vakság és ostobaság csodája.”
Aranyszájú Szent János így ír:
„Gyakran kérdezik: miért nincsenek manapság csodák?
A válasz: mert Krisztus ismerete már elterjedt az egész földön, s az Egyház olyan, mint egy fa, amely, miután már mély gyökeret vert, és megerősödött, nincs már szüksége ugyanarra a gondozásra és támogatásra.”