A szentségek fő kiszolgáltatója nem más, mint azok isteni Alapítója: Jézus Krisztus. „Ő tehát az – miként Szent Ágoston jellemzően mondja – aki keresztel.” Ezt kell állítanunk a többi szentségről is. Tetszett azonban az isteni Felségnek, hogy ebben a legistenibb munkájában emberi közvetítőt vegyen igénybe. Az ember ilyenkor csupán eszköz Krisztus kezében. Ámde nem holt, élettelen, hanem értelemmel s szabadakarattal megáldott eszköz. Innen van, hogy a szentségek kiszolgáltatásában emberi módon, tehát tudatosan kell közreműködnie. Akarnia kell azt tenni, amit Krisztus rendelt s legalább akkora figyelemmel kell eljárnia, amekkora az emberi cselekedeteknél nélkülözhetetlen. Az egyszerű szórakozottság azonban nem hiúsítja meg a szentség érvényét.
Minthogy pedig az emberi kiszolgáltató csakis eszköz, azért az ő személyes hitétől s jó erkölcsétől sem függhet a szentség érvénye.
Azért az Egyház mindig érvényesnek ismerte el az eretnekek s bűnösök által kiszolgáltatott szentségeket, hacsak a kellő anyagot s alakot alkalmazták s meg volt a szándékuk azt tenni, amit Krisztus rendelt.
Afrikában Tertullián, sőt maga Szent Cyprián püspök az eretnekek által kiszolgáltatott keresztséget érvénytelennek tartották. István pápa azonban elítélte ezt a felfogást s megtiltotta, hogy az ily keresztséget megismételjék. A negyedik században a donatisták tagadták a bűnösök által szolgáltatott szentségek érvényét. Velük szemben Szent Ágoston szállott síkra a katolikus tan védelmére.
A legelemibb kellék tehát az, hogy a szentség kiszolgáltatója öntudatosan eljáró ember legyen.
Miként azonban Aquinói Szent Tamás bölcsen megjegyzi, Isten nincsen formákhoz kötve. Nincs tehát kizárva, hogy ő a szentségekhez kapcsolt malasztjait közvetlenül vagy angyalai által adja meg. Így pl. a vízkeresztséget szükség esetén a vágy- s vérkeresztség is pótolhatja. Midőn Kosztka Szent Szaniszló protestáns házban betegágyon feküdt s később, mikor Rómába gyalogolt, hogy Borgias Szent Ferenctől a Jézus-társaságba való felvételét kérje, útközben angyali kezek részesítették az angyali eledelben. A haldokló Nonnatusz Szent Rajmund is szerzete öltönyében mutatkozó angyaltól fogadta a szent útra valót. (†1240)
Emberi mivoltunk azonban magában véve még nem tesz minket képesekké s alkalmasakká minden szentség kiszolgáltatására.
Bizonyos feltételektől függ, hogy Jézus Krisztust, a fő szentségkiszolgáltatót az ember ebben az isteni munkában képviselje, helyettesítse.