Szent szeretetnek anyja, életünk, menedékünk, reménységünk! Te tudod, hogy Fiad Jézus nem volt megelégedve azzal, hogy Ő legyen egyedüli szószólónk az örök Atyánál, hanem azt akarta, hogy az isteni irgalmasság kieszközlése végett te is hozzá fordulj. Úgy akarta, hogy a te imádságod is hozzájáruljon üdvünkhöz, s ezért annak oly nagy erőt kölcsönzött, hogy mindent elnyerjen amiért könyörögsz. Hozzád, a nyomorultak reménységéhez fordulok én nyomorult bűnös is. Remélem, óh királynőm, hogy Jézus érdemei és a te közbenjárásod folytán üdvözülni fogok. Oly nagy e tekintetben a bizalmam, hogy ha magam intézkedhetnék is saját örök sorsom felett, neked adnám át ezt a hatalmat, mert nagyobb a bizalmam a te irgalmadban és pártfogásodban, mint összes jócselekedeteimben. Óh Anyám, reménységem, ne hagyj el, miként azt megérdemlem! Tekintsd nyomorúságomat, és légy részvéttel irántam; állj mellém és tedd meg, hogy üdvözüljek! Beismerem, hogy igen sokszor útját állottam bűneimmel ama megvilágításoknak és segítségnek, melyet Isten a te kezeid által készségesen nyújtott számomra; a nyomorultakkal szemben való irgalmad és Isten előtt való hatalmad azonban jóval nagyobb, mint bűneimnek sokasága és nagysága. Ég és föld tudja, hogy nem vesz el az, akit te oltalmazol. Feledkezzék meg rólam mindenki, csak te, ó Istennek Anyja, ne feledkezzél meg! Mondd Istennek, hogy szolgád vagyok, mondd, hogy védesz engem, s akkor biztosan üdvözülök! Ó Mária, beléd helyezem bizalmamat! Ebben a reménységben élek, ebben óhajtok meghalni; nem fáradok bele, hogy szüntelen feléd kiáltsam: „Jézus az én egyetlen reménységem és Jézus után beléd helyezem minden bizalmamat, ó boldogságos Szűz Mária.”