Mária anyja a megtérni szándékozó bűnösöknek, s azért lehetetlenség, hogy részvétlen legyen irányukban, ellenkezőleg, úgy látszik, annyira részt vesz gyermekeinek bajaiban, mintha azok a saját szenvedései volnának. Mikor a kananeus asszony kérte Jézust, hogy leányát az ördögtől megszabadítsa, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányom gonoszul gyötörtetik az ördögtől.” (Mt 15,22) Minthogy azonban a leány, és nem az anya volt megszállva, azt hisszük így kellett volna szólnia: „Uram könyörülj leányomon!” és nem: „Könyörülj rajtam!” De nem, ő azt monda: „könyörülj rajtam!” s igaza volt, mert az anyák úgy érzik gyermekeik fájdalmát, mintha a saját szenvedéseik lennének. Ha tehát egy bűnös Máriának ajánlja magát, mondja Szent Lőrincről nevezett Richárd, úgy az ugyane szavakkal könyörög érte Istennél: „Uram, könyörülj rajtam.” (De laud. Virg. c. 6.) Így kiált fel ilyenkor a szent Szűz: „Íme Uram, e szegény lélek, mely a bűn posványában fetreng, az én leányom, s azért nem annyira rajta, mint inkább én rajtam kell megkönyörülnöd, ki anyja vagyok”. Ó bár valamennyi bűnös ennél az édesanyánál keresne oltalmat, Isten biztosan megbocsátaná összes bűnüket, „Ó Mária, – kiált fel csodálkozástól eltelve Szent Bonaventura – te a bűnöst, kit az egész világ megvet, anyai gyengédséggel felkarolod s nem hagyod el addig, míg a szerencsétlent bírájával ki nem engeszteled.” (In. Spec. c. 5.) A bűnöst szomorú állapotában az összes teremtmények gyűlölik és eltaszítják maguktól, sőt maguk az élettelen dolgok, mint a tűz, a levegő és a föld is harcban látszanak lenni ellene, hogy őt megbüntessék, és helyre állítsák Isten dicsőségét, melyet a bűnös vakmerően le akart rombolni. Vajon Mária is eltaszítja‑e magától a szerencsétlent, ha hozzá menekül? Nem, nem fogja azt tenni, ha a bűnösnek szándékában áll javulásához az ő segítségét kikérni; ez esetben gyengéd anya módjára átkarolja s nem engedi el előbb magától, míg hatalmas szószólása által Istennel ki nem engesztelte s a kegyelem állapotába vissza nem vezette.