Mária biztosította Szent Brigittát, hogy ő nemcsak az igazak és ártatlanok anyja, hanem a bűnösöké is, ha szándékukban van a javulás. Ha egy igazán megjavulni szándékozó bűnös az irgalmasság Anyjánál keres menedéket, ó mennyire készségesnek fogja azt találni arra, hogy őt felkarolja és megsegítse, mert sokkal készségesebb ő erre, mint amennyire egy testi értelemben vett anya egyáltalán lehetne. Szent Gergely pápa a következőket írta Matild hercegnőnek (Lib. 1. ep. 47.): „Ha nem akarsz már többé vétkezni, meg lehetsz róla győződve, készségesebbnek fogod találni Máriát arra, hogy téged szeressen, mint saját édesanyádat. Aki fia óhajt lenni ennek a magasztos anyának, annak elsősorban a bűnt kell elhagynia, s csak úgy remélheti, hogy fiául fogadja.” Richardus e mondathoz: „Felállnak fiai, és igen boldognak hirdetik őt”, (Péld 31,28) azt a megjegyzést fűzi, hogy először olvassuk: felállnak, s ezt követi: fiai; mivel nem lehet Mária gyermeke az olyan, ki nem törekedett előzőleg bűneinek posványából kiemelkedni. Chrisologus Szent Péter is mondja: „Ki a halálos bűnben makacsul megmarad, nem érdemli meg, hogy ilyen anya gyermekének neveztessék; ki olyant cselekszik, mi egyenesen ellenkezik Mária cselekedeteivel, megtagadja, hogy az ő fia. Mária alázatos és ezzel szemben a bűnös kevély akar maradni; Mária tiszta s a bűnös tisztátalan szeretne lenni. Mária telve szeretettel, a bűnös pedig gyűlöli felebarátját. Ezek mind annak jelei, hogy nem fia egy oly szent anyának, sőt nem is akar azzá lenni,” Mária fiai, – folytatja Richardus – utánozzák az ő tisztaságát, alázatát, szelídségét és irgalmasságát. Hogyan is lehet valaki olyan vakmerő, hogy azt kívánja, hogy őt Mária gyermekének nevezzék, mikor gonosz életmódjával oly sok bánatot okoz neki? Midőn egyszer egy nagy bűnös így szólt hozzá: „Mutasd meg hogy anyám vagy,” így felelt a boldogságos Szűz: „Mutasd meg te, hogy fiam vagy.” Egy másik hasonlóképp az Isten anyjához fordulván, őt irgalmasság anyjának hívta, mire Mária így szólt: „Ti bűnösök, mikor segítségemet akarjátok, az irgalmasság anyjának neveztek, s mégsem szűntök meg bűneitek által a nyomorúság és szenvedés anyjává tenni engem”. „Meg van átkozva Istentől, ki anyját megkeseríti.” (Sir 3,18) – azaz teszi hozzá Richardus – ki anyját, Máriát megkeseríti; mert megátkozza Isten azt, ki gonosz és bűnbánatnélküli életével e jó anyát szomorítja.
Bűnbánatnélküli életével mondom, mert ha a bűnös nem is hagyta még el bűneit, de törekszik erre és Mária segítségét kéri hozzá, e jó anya biztosan védelmébe veszi, hogy Isten kegyelmét ismét visszanyerje. Ezt Szent Brigitta magának Jézus Krisztusnak szájából hallotta, midőn így szólt anyjához: „Te megsegíted azt, ki felemelkedni törekszik és senkitől sem tagadod meg vigasztalásodat”. Míg a bűnös nyakasan megmarad bűneiben, addig Mária őt nem szeretheti, ha azonban, – mindjárt lenyűgözve is valamely szenvedélytől, mely őt a pokol rabszolgájává teszi, – mégis a boldogságos Szűznek ajánlja magát s őt bizalommal és állhatatosán kéri, hogy a bűntől megszabadítsa, ez esetben ez az anya minden bizonnyal kinyújtja hatalmas segítő kezét, megoldja láncait, és visszavezéreli az üdvösség útjára. Ama nézet, hogy a halálos bűn állapotában végzett valamennyi imádság és jócselekedet ugyancsak bűn, a trienti zsinat által mint eretnekség visszautasíttatott. Szent Bernát tanítja, hogy a bűnös imádsága, ha nem is hangzik szépen, mivel ti. nem kíséri Isten szeretete, mindettől eltekintve mégis hasznos és eredményes, hogy a bűnt elhagyhassa; Szent Tamás szerint (H. 2. qu. 178. a. 2. ad. 1.) ugyanis a bűnös imádsága, ha mindjárt érdemnélküli is, alkalmas a bűnbocsánat kegyelmének elnyerésére, mivel az imádság ereje, melynek révén valamit elérünk, nem az imádkozó érdemein, hanem Isten jóságán és Jézus Krisztus amaz ígéretén alapul: „Minden, aki kér, nyer”. (Lk 10,11) ugyanezt alkalmazhatjuk arra az imádságra is, melyet Máriához intézünk. Szent Anzelm mondja, hogy ha az, aki kér, nem is érdemel meghallgattatást, Mária érdemei, kihez fordult, kieszközlik, hogy Isten őt meghallgassa. Ezért figyelmezteti Szent Bernát az összes bűnösöket, hogy csak kérjék Mária pártfogását és helyezzenek nagy bizalmat azon imádságba, melyet hozzá intéznek, mert ha a bűnös nem is érdemli meg kérésének meghallgatását, mégis Mária érdemeiért elnyeri mindazokat a kegyelmeket, melyeket Istentől általa kér. (Serm. 3. in vig. nat.) Ha egy anya tudná, – fűzi hozzá a szent, hogy két fia egymást halálosan gyűlöli, úgy hogy az egyik a másik élete ellen tör, bizonyára minden gondját odairányítaná, hogy őket bármi módon kiengesztelje egymással. Mária pedig anyja Jézusnak és anyja egyúttal az embereknek; ha tehát egy bűnöst pillant meg, ki Jézus Krisztusnak ellensége, minden elgondolható fáradozással oda igyekszik hatni, hogy őt ismét kiengesztelje Jézussal. (Deprec. ad V.) E jóságos anya nem kíván egyebet a bűnöstől, mint hogy neki ajánlja magát s erős elhatározása legyen a javulásra. Ha Mária egy bűnöst lát lábainál, ki irgalmasságért esedezik, nem tekinti annak bűneit; hanem egyedül a szándékot, mellyel hozzá közeledik; ha jó szándékkal közeledik a bűnös, barátságosan fogadja, bármennyi bűnt követett légyen is el, sőt e szeretett anya buzgón fáradozik majd azon, hogy lelkének valamennyi sebét meggyógyítsa, mert ő nemcsak nevét viseli az irgalmasság anyjának, hanem tényleg az is, és szeretetével és gyengédségével, mellyel bennünket megsegít, valóban annak is mutatja magát. Ezt maga a boldogságos szűz mondta Szent Brigittának. (Rev. S. Birg. I. 2. c. 23.)