Örvendjetek tehát ti, kik Mária gyermekei vagytok és tudjátok meg, hogy ő mindenkit gyermekének, ismer el, aki csak az óhajt lenni; örvendjetek, mert mitől kellene félteni üdvösségteket, ha ilyen anya védelmez, és segít benneteket. Szent Bonaventura szerint olyannak, ki szereti e jó anyát és bízik segítségében, fel kell bátorodnia és felkiáltania: „Mit félsz, édes lelkem? nem, te nem fogsz elveszni, mivel ítéleted Jézustól, a te testvéredtől és Máriától, a te anyádtól függ.”
E gondolatot annyira vigasztalónak találta Szent Anzelm, hogy örvendezve felkiáltott: „Ó boldog bizalom, ó biztos menedék, Istennek anyja egyúttal az én anyám is! Mily biztossággal remélhetjük tehát üdvösségünket, hiszen az a mi jó testvérünk és könyörületes anyánk elhatározásától függ.” (In Depr. ad V.) Igen, a mi anyánk maga hív bennünket magához e szavakkal: „Ha valaki kicsiny, jöjjön hozzám.” (Péld 9,4) A kicsiny gyermekeknek mindig ajkukon van anyjuk neve, s valahányszor veszélyben forognak, vagy megijednek, tüstént hangos szóval kiáltják: „Anyám, anyám!” Ó legédesebb, legszeretőbb anyánk, Mária! hasonlót kívánsz te mi tőlünk is; kívánod, hogy mi is olyanok legyünk, mint a gyermekek, hogy minden veszedelemben segítségül hívjunk és mindig hozzád meneküljünk, mert te akarsz segíteni, te meg akarod tenni, hogy üdvözüljünk, miként azt meg is cselekedted mindazon gyermekeiddel, kik hozzád menekültek.