A becsület védelmével szorosan összefügg s így a VIII. parancs keretébe tartozik a titoktartás kötelme. Az ide vonatkozó tudnivalókat is tehát legalább vázlatosan meg kell ismertetnünk.
Különféle titok van. Az ún. természetes titok, mely kiterjed mindarra, amit rejtegetni mindenkinek vele született joga, sőt többnyire kötelessége is. Ide tartoznak pl. az ember titkos testi-lelki fogyatkozásai, magán társalgása, levelezése stb. Megígért titok az, melynek tartására magunkat ígéretünkkel lekötöttük. Reánk bízott titoknak pedig azt nevezzük, melynek őrizésére szoros kötelességet vállaltunk. Ez utóbbi ismét magánjellegű avagy hivatalos. Hivatalos titoktartásra kötelezvék az orvosok, ügyvédek, szülésznők s igen sok tisztviselő s hivatalnok, kiknek erre többnyire esküt is kell tenniök.
A szentségi titoktartásról ehelyütt nem tárgyalunk. Csak annyit jegyzünk meg róla, hogy az isteni jogon minden körülmények között feltétlenül kötelező.
A saját titkára mindenkinek szoros joga van, miért is az igazságosság ellen vét az, aki mások titkát ellesi, kikémleli, feltárja vagy kihasználja.
De szóljunk most már az egyes titkokról kissé részletesebben. A szeretet, sőt többnyire az igazságosság tiltja, hogy felebarátaink természetes titkát, ha azt bármiképp megtudtuk, eláruljuk. Ha kellő ok nélkül mégis megtennők, halálosan avagy bocsánatosan vétkeznénk az okozható kár jelentősége szerint. Ha kétségünk merül fel, vajon van‑e jogunk a természetes titkot felfedni vagy pedig kicsiny avagy nagy kár eredhet‑e abból, mindig a titoktartás mellett kell döntenünk.
A megígért titok megtartása, akár ígéretünket megelőzőleg tudtuk meg a szóbanforgó dolgot, akár utólag fogadtunk hallgatást, rendszerint csupán a hűség címén kötelez bennünket s pedig súlyosan vagy bocsánatosan az ügy jelentősége szerint. Viszont a megígért titok elveszti kötelező erejét, valahányszor súlyos hátrányok nélkül meg nem őrizhető, hacsak oly esetre is nem vállalkoztunk, valamint akkor is, ha olyanok kérdezősködnek, akik előtt az illető ügyben titkolódznunk amúgy sem volna megengedett. Tilosra ugyanis senki sem tehet kötelező ígéretet.
A reánk bízott titok őrzése valamennyi között a legszigorúbb kötelesség és fontos dologban mindig halálos bűn annak jelentékeny megsértése. E titok szentsége oly nagy és sérthetetlen, hogy még az elüljárónak s törvényes bírónak is rendszerint kitérő választ kell adnunk, ha felőle kérdezősködik. És ennek így is kell lennie, mert különben a lesújtott, kétségben levő, tanácstalan lelkeknek nem volna hova menekülniök s kínzó terhüket kivel megosztaniok. Reánk bízott fontos titkot felfedni csupán a következő négy esetben szabad.
1. Ha az Egyház vagy haza fontos közjava ezt megköveteli. Ily eset volna pl. ha hazaárulást kellene megakadályozni. Egyik-másik bűnös büntetlen elmenekülése azonban még nem elég ok, hogy a reánk bízott titkot felfedjük.
2. Ha bizonyos harmadik ártatlan egyén súlyos kárát csakis így lehet elhárítani. Így pl. az orvos elárulhatja a jegyes előtt vőlegénye vérbaját, ha ezt nem tudja másként házasságkötési szándékától eltéríteni. Az igazi gyilkost azonban, ki titkát rám bízta, nem volna jogom elárulni, hogy a helyette halálra ítélt ártatlan életét megmentsem. A bűnös ugyanis, hacsak nem szándékosan terelte a gyanút az ártatlanra, nem okozza annak elítéltetését. (Ennek oka a bírák tévedése.) Nem tartozik tehát magát feljelentve helyette a halálba menni. És így igazságtalan volna, ha az, aki magát vele szemben titoktartásra kötelezte, őt arra kényszerítené, amit megtenni nem köteles.
3. Ha annak, ki titkát reánk bízta, súlyos kárát kell megakadályozni. Így pl. fel kellene jelentenem a titkos házassági bontó akadályt, ha az, ki reám e titkot bízta, ilyennel merészkednék házasságot kötni s szándékától másként elállni nem akarna.
4. Végül akkor is fel vagyunk mentve a reánk bízott titok megőrzésének kötelme alatt, ha saját magunkat csak így menthetjük meg a súlyos bajtól. Így pl. ha reám bízott titokból tudnám, ki követte el azt a gyilkosságot, mellyel engem vádolnak, elárulhatnám az igazi tettest, mégha ezzel halálát okoznám is; feltéve, hogy más módom nincs súlyos helyzetemből kimenekedni.
A titoksértésből eredő, igazságtalanul okozott károk megtérítésénél ugyanazok a szabályok az irányadók, melyeket már a VII. parancsnál, sőt röviden e könyvben is közöltünk.
A titok lelkiismeretes megtartása nem csupán kötelesség, de egyben a hűséges szív egyik legszebb ékessége. Valóban férfias erény. Azonban szomorú volna, ha csak a férfiakat ékesítené s igaza volna Fontenelle-nek, aki azt állítja, hogy „az egyetlen titok, amit a nő tart, az ő kora”. E tréfás megjegyzés bizonyára csak azt akarja mondani, hogy a nő beszédesebb lévén, könnyebben röppen el a titok ajkáról.