Csütörtökön alapította a legnagyobb szentséget az Úr Jézus Krisztus.
Ez a szentség minden keresztény számára az élet középpontja. A szentmise és az Oltáriszentség kimeríthetetlen misztériuma minden csütörtöki napon legyen gondolataink középpontjában. Szentséglátogatással, lelki áldozással szenteljük meg ezt a napot.
Gubbiói Szent Ubald – (Ubaldo) született 1084 körül – meghalt 1160. május 16.
Szülővárosának püspöke volt. 1192-től a katolikus szentek közé tartozik. Gubbio város történetének és kultúrájának máig meghatározó alakja.
A gyermekbetegségek, fejfájás, démoni csábítás elleni küzdelem védőszentje!
Élete:
Ubaldo Baldassini néven született helyi, német származású nemesi szülők gyermekeként. Édesapját fiatalon veszítette el. Rokonságába tartozott Szent Sperandia. Jámborságban és komoly tanulásban töltött ifjúság után pap, majd huzamos ellenkezése dacára Gubbióban püspök lett.
„…A Gubbói egyházmegye (olaszul: Diocesi di Gubbio, latinul: Dioecesis Eugubinaa) a római katolikus egyház egyik olaszországi egyházmegyéje, püspöki székvárosa Gubbio városában található. A Gubbiói egyházmegyét az 5. században hozták létre, és az Apostoli Szentszék közvetlen fennhatósága alá helyezték…”
Különösen határtalan igénytelenségével és szelídségével székvárosának valóságos angyala lett: – polgárháborúkat szüntetett meg, Rőtszakállú Frigyes császárt rábírta, hogy a város elpusztításától álljon el.
Elhívatást érzett a szerzetesi élet iránt, ezért a Szent Secondo nevét viselő kolostorba lépett be, ahol néhány évet töltött el. Ezt követően püspöke utasítására visszatért a székesegyház kolostorába, ahol annak perjele oktatta őt. 1114-ben pappá szentelték, 1117-ben a káptalan prépostja lett. Ebbéli tisztségében számos reformot hozott. Ezen reformoknak az alapját Boldog Peter de Honestis Bécsben megalakított szigorú kanonokrendje adta, amelynek szabályait II. Paszkál pápa fogadta el. Ubaldo odautazott, s három hónapig tanulmányozta a kialakított rendszabályokat, hogy bevezesse azokat saját városának kanonokjai között.
Visszatértekor nemcsak ezekről a szabályokról, hanem igénytelenségéről, szelídségéről és adakozókészségéről is híressé, népszerűvé vált. 1125-től a leégett székesegyház újjáépítését vezette, ahol saját örökségének jórészét is felhasználta. Olyan mértékben közkedvelt volt Itáliában, hogy számos püspökséget ajánlottak fel neki itt és más országokban is, de ezeket visszautasította.
Miután a püspöki szék megüresedett, Ubaldot a város lakossága más egyházi személyekkel II. Honorius pápához küldte, hogy püspököt kérjenek számukra. A pápa 1129-ben megtette Ubaldot a város püspökévé. Ubald püspöki feladatai során a keresztény erények tökéletes őre lett és erőteljesen megvédte egyházmegyéje lakosainak lelki és időleges szükségleteit is. Többek között sikerült megóvnia a várost Rőtszakállú Frigyes pusztításától. Ubald két évig tartó hosszú és fájdalmas betegség után halt meg.
Halálát követően a városban nagy tisztelete alakult ki. Számos csodát tulajdonítottak neki már életében és halálában is. 1192-ben III. Celesztin Bentivoglio püspök kérésére a szentek sorába iktatta őt. Romolhatatlan testét, melyet először Perugia és Cagli püspöke temetett el, 1194-ben a város székesegyházából az Ignino-hegyre vitték. 1508-ban az urbinói hercegnék kívánsága szerint egy székesegyházat építettek itt.
Ez a helyszín napjainkban is népszerű búcsújáró hely.
Életéről főként Theobald ostiai püspök írásaiból tudunk, aki püspökként az utódja lett.
Segítségét a fejfájás, a gyermekbetegségek és a megszállottság ellen kérik.
A városban ma is nagy tiszteletben áll. Egyrészt igen népszerű férfinév az Ubaldo.
Minden évben megtartják a Festa dei Ceri (Gyertyák ünnepe) elnevezésű rendezvényt, ezen Ubald mellett Remete Szent Antal és Szent György kerülnek előtérbe. Az ünnepség a középkorból ered, s máig őrzi annak formáját.
Olaszország határain túl a franciaországi Thannban (Haut-Rhin) és a pennsylvaniai Jessupban is megemlékeznek róla.
(Forrás: Wikipédia)
Nepomuki Szent János
„Egy kevéssé és már nem láttok engem” (Ján. 16,16),
„A pap, akinek Isten zárta be a száját, örökké hallgatni fog.”
Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik.
„…Nepomuki Szent János életének áttekintését megnehezíti, hogy vele csaknem egyidejűleg egy másik Nepomuki (tulajdonképen Pomuki) János is működött Prágában, aki szintén kanonok és érseki helynök volt és aki szintén IV. Vencelkirály önkényének esett áldozatul.
Ha azonban figyelembevesszük, hogy az ifjabb Nepomuki János egykorú hitelesfeljegyzések szerint az Egyház jogainak állhatatos védelmezésével vonta magára a zsarnok uralkodó haragját, míg aszentnek köztudomás szerint a gyónási titok megőrzése miattkellett kínos halált halnia, lehetetlen őket sszetévesztenünk...„(Schütz Antal:Szentek élete az év minden napjára)
„…Nem valószínű az a föltételezés, hogy egyszerre két hasonló nevű ember élt volna Prágában, s hogy közülük az egyiket mint a királyné gyóntatóját 1383-ban, a másikat pedig mint az érsek helynökét éppen tíz év múlva megölték. Ráadásul úgy, hogy mindkettőt a megkínzatás után Vencel király parancsára a Moldvába fojtották. 1383-ból semmiféle híradás sincs Vencel efféle bűntettéről, viszont négy forrás is említi az általános helynök 1393. évi halálát. És nyilvánvaló az is, hogy mindig csak egyetlen sír volt a Vid-székesegyházban. A sírfelirat, amely az ott eltemetett Nepomuki János halálát 1383-ra teszi, csak a 16. század közepéről való, ezért nincs bizonyíték-értéke.
Ezért ma általában abból a föltevésből indulnak ki, hogy csak egyetlen Nepomuki János volt, aki a prágai érsek helynökeként ismételten összeütközésbe került Vencel királlyal és tanácsosaival…” (Szentek élete)
Nepomuki Szent János 1340 körül született a pilseni járás Nepomuk nevű helységében. Mivel mindjárt születése után életveszélyes betegségbe esett, szülei a közel fekvő zöldhegyi cisztercita kolostor templomába vitték őt és az ottani híres csodatevő Mária-kép előtt megfogadták, hogy felgyógyulása esetén Isten szolgálatára szentelik. Isten szívesen fogadta az áldozatot és már néhány nap múlva visszaadta a kis beteg egészségét.
Szülei ettől fogva kettős gonddal ügyeltek gyermekük testi és lelki fejlődésére. Mivel a papi pályára szánták őt, magasabb tanulmányainak elvégzésére a prágai egyetemre küldötték, melyet IV. Károly császár csak: néhány évvel korábban alapított meg.
János könnyűszerrel győzte a tanulást. A szükséges bölcseleti és teológiai ismeretek elsajátítása után a prágai egyházmegye papjelöltjei közé lépett. János prágai püspök nagy örömmel fogadta a tanult és tiszta erkölcsű ifjú jelentkezését és harmincnapi teljes visszavonultság után áldozópappá szentelte.
A lelkes ifjú a Boldogságos Szűz tiszteletére épült Teyn-templomban kezdte meg apostoli működését. Mint hitszónok csakhamar egyike lett a cseh főváros legkeresettebb papjainak. Szavait mély meggyőződés és szent lelkesedés tüzesítette át. Ami a szívén feküdt, abból sohasem csinált titkot. A hatalmasok bűneit éppoly tiszteletreméltó bátorsággal ostorozta, mint az alacsonyrendűek botlásait. Szavait szigorú aszkéta életmódjával nyomatékozta. Nem csoda, hogy nagy hatással volt a népre. A prágaiak ezerszámra özönlötték körül szószékét s beszédeinek bevégeztével gyóntatószékét, hogy a hallottak nyomán gyökeresen megjobbítsák életüket. János püspöknek is annyira tetszésére volt a lelkes fiatal pap működése, hogy sietett őt székesegyháza kanonokjai közé fogadni.
A kiváló szónok és a szentéletű aszkéta híre mihamar elhatott a királyi palotába is. IV. Vencel király, a jeles Károly császár méltatlan fia, aki fiatal kora ellenére ledérségével már annyiszor megbotránkoztatta a prágaiakat, szintén érdeklődni kezdett iránta. Az 1379 év nagyböjtjére Jánost bízta meg a királyi kápolnában szokásos böjti beszédek elmondásával. János, bár nem szívesen, de vállalkozott a kényes feladatra és azt olyan fényesen oldotta meg, hogy maga a fásultszívű uralkodó is épült rajta.
Johanna királynéra meg egyenesen kinyilatkoztatásként hatottak a szentnek szavai. A szerencsétlen fiatal asszony ugyanis, aki csak nemrégiben került bajor hazájából Prágába, pokolnak érezte az életet durva és kicsapongó férje oldalán. Nagy elhagyottságában kétszeresen szükségét érezte a vallás vigasztalásának. Örömmel kapott tehát a kedvező alkalmon és azon nyomban gyóntatójául választotta János kanonokot. A szent vállalta a nehéz szerepet. Vigasztaló és erősítő szavával állandóan ott állott a szegény, szenvedő királyné oldalán s fokozatosan a keresztény türelem és erősség hősévé nevelte.
A romlottlelkű király azonban, aki mindenkit a maga gonosz jelleme szerint ítélt meg, éppen az ellenkezőre magyarázta Johanna magatartását: türelmében nem a keresztény megnyugvás kivirágzását, hanem a rejtett bűn magbujását látta. Azt kezdte hinni, hogy a jámbor és szentéletű királyné titokban megcsalja őt. Mivel azonban közvetlen bizonyítékot legnagyobb igyekezettel sem tudott előkeríteni, arra a pokoli gondolatra jutott, hogy gyóntató atyján keresztül kísérli meg hitvese vélt titkának felfedését. Magához hivatta tehát Nepomuki Jánost és először ígéretekkel, majd fenyegetésekkel próbálta őt a királyné gyónásának elárulására bírni.
A szent azonban felháborodva utasította vissza a nemtelen kívánságot és kereken szemébe mondta a királynak, hogy a gyónási pecsétet senki halandó kedvéért nem hajlandó megtörni. A király egy ideig még erőltette a dolgot; így többek közt a legközelebb megüresedő püspökséget ígérte Jánosnak, ha közli vele a királyné gyónását. De János feleletre sem méltatta.
Ez az állhatatosság magánkívüli dühbe hozta a zsarnok uralkodót. Azonnal tömlöcbe hurcoltatta a szentet, ott saját jelenlétében kínpadra vonatta és égő fáklyákkal süttette. János azonban most is néma maradt.
Kínjai közepett csak Jézus és Mária nevét sóhajtotta.
Már több napja szenvedett, mikor a királyné közbenjárására megkegyelmeztek neki, sőt nemsokára szabadságát is visszaadták. János azonban tudta, hogy napjai meg vannak számlálva. Úgy iparkodott tehát életét berendezni, hogy a nagy leszámolás készen találja.
Utoljára 1383 húsvétján lépett a székesegyház szószékére.
Ebből az igéből indult ki: „Egy kevéssé és már nem láttok engem” (Ján. 16,16), és prófétai lélekkel nemcsak közeledő halálát jósolta meg, hanem azokat a borzalmas megpróbáltatásokat is, melyek Csehországra jövendők voltak.
Utána elzarándokolt a bunzlaui híres búcsújáróhelyre. Visszajövet véletlenül a király szeme elé került, aki haladéktalanul elfogatta és mindjárt bevezetőnek így förmedt rája: „Nyomorult, azonnal mondd meg, mit gyónt a királyné, mert különben a Moldvába dobatlak”.
A szent azonban, aki már régen leszámolt a halállal, néma hallgatással felelt, mire a király féktelen haragjában megparancsolta bakóinak, hogy a sötétség beálltával Jánost dobják a Moldva folyóba. Úgy is történt; 1383 május 16-án a híres Károly-hídról a sebesfolyású folyamba lökték.
Isten azonban nyomban megdicsőítette hős vértanúját: alig hogy élettelen teste felmerült a habokból, ragyogó fény övezte körül. A szokatlan fény láttára az emberek ezrével tódultak a folyó partjára; nemsokára megjelentek a káptalan kanonokjai is, és mikor felismerték megdicsőült társukat, saját vállukon vitték tetemét a Szentkereszt-templomba. Innét később a székesegyházban felállított nagyszerű síremlékbe szállították át a drága hamvakat; jelenleg is ott nyugosznak. Mikor 1719-ben felnyitották a sírt, a szent nyelvét még egészen ép állapotban találták.
A gyónási titok vértanúját a nép mindjárt halála után szentként kezdte tisztelni, de hivatalos szenttényilvánítása csak századokkal később, 1729-ben következett el. Azóta Nepomuki Szent János a legnépszerűbb és legtiszteltebb szentek közé tartozik. Tisztelete nálunk is igen nagymértékben el van terjedve. Szobrával lépten-nyomon találkozunk hidakon, patakoknál, kutaknál és útszéleken.
A jezsuiták által 1745 és 1751 között épített székesfehérvári Nepomuki Szent János-templom (ma ciszterci Nagyboldogasszony-templom) a szent egyik legszebb hazai temploma.
A kapu fölött ez áll: QUONIAM TACUI. Magyarul: Mert hallgattam.
Istenünk, ki Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok megtartásáért a vértanúság koronájával ékesítetted, kérünk, közbenjárására add meg, hogy példája szerint élvezhessük azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek!
Urunk, Istenünk, te megerősítetted Nepomuki Szent János áldozópapot, hogy az Egyház jogait élete árán is védelmezze. Példájára és közbenjárására add, hogy mi is helytálljunk a jog és az igazság védelmében, és vele együtt szentjeid sorába jussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.