Előgyakorlatok
1. Szemlélem az isteni Kisdedet, amint pólyákba takarva a szegényes jászolból karjait felém tárja, mintha hívna: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítlek titeket.” (Mt 11,28) „Add nekem, fiam, szívedet!” (Péld 23,26) Szemlélem Szűz Máriát és Szent Józsefet, amint az isteni Gyermeket imádják.
2. Kérem a kegyelmet, hogy az értem emberré lett s most megszületett Istent bensőleg megismerjem, lángolón szeressem és híven kövessem. Vagy, amint a karácsonyi prefáció oly fenségesen énekli: „hogy amikor láthatóan megismerjük az Istent, ez minket a láthatatlan javak szeretetére ragadjon”.
I. Jézus születése
1. Mikor Szent József a Boldogságos Szüzet a barlangban letelepítette, ez annak egyik nyúlványszerű elágazásában magános imába mélyedt úgy, mint mikor a lélek a benne jelenlevő Istent megérzi, vagy mint mikor a szentáldozás után az Istent magában tudja. Csakhogy ez az Istenbe-merülés Szűz Máriánál sokkal mélyebb, bensőbb és magasztosabb volt, mint bármely más teremtett lénynél. Nála ez valóságos Istenbe ragadtatás volt. Ebben az elragadtatásban egyesült az édesanya egészen egyedülálló természetes elmélyülése, amikor gyermekének életet akar adni, a lélek misztikus elmélyülésével, amikor őt a benne élő Isten minden képességében fogva tartja.
Ez a kettős elmélyülés oly csodálatos állapotot létesített a Szent Szűz lelkében, melyről még fogalmat is csak nehezen alkothatunk magunknak. Hogy mily hosszú ideig tartott ez a természetes és természetfölötti elragadtatás, nem tudjuk, – de éjfél után annak legszentebb isteni gyümölcse, a gyermek Jézus látható alakban a Szent Szűz ölébe hullott, szüzessége minden sérelme nélkül.
Ó boldog pillanat, melyben a legtisztább földi szemek magának az örök Tisztaságnak szemébe nézhettek először! Senki sem volt méltó előbb meglátni az Istent, mint az, aki minden teremtett lény fölött tisztaszívű volt. (Vö. Mt 5,8)
2. Csak a tisztaszívűek képesek igazán karácsonyt ünnepelni. Az én szívemben is csak akkor lesz karácsony, ha azt a teremtmények rendetlen szeretetétől egészen megtisztítom, lemosok róla minden bűnt, eltávolítok belőle minden a lelket beszennyező, önző szándékot, öncélúságot és egyedül Istennek adok benne helyet. Isten ugyan még a jászolban is megfért, de a szívemben csak akkor fér meg, ha ő egyedül van ott. Erre készültem egész ádventben; most kell előkészületem gyümölcsét learatnom és a mai szentáldozásomban a számomra megszületett isteni Kisdedet kegyelmeivel együtt szívembe fogadnom.
Ó boldog pillanat, melyben nemcsak lelkileg, hanem szentségileg is hozzám betér az értem emberré lett és megszületett isteni Bölcsesség, a Gyermek, akinek vállán van a fejedelemség! (Vö. Iz 9,6) Egész szívet adok neki, kiüresített szívet adok neki, osztatlan szívet adok neki. Jöjj, isteni Gyermek, vedd birtokba, ami a tied, növekedjél bennem tetszésed szerint és szoríts ki szívemből mindent, ami szent, boldogító jelenléteddel nem fér meg! Átadom magam neked, te légy lelkem feltétlen ura s ne engedd, hogy szívem valaha is másé legyen, mint egyedül csak a tied!
II. Szűz Mária és Szent József imádása
1. Szűz Mária volt a megszületett Kisded első imádója. De kincsét és boldogságát azonnal megosztotta szűzi hitvesével. Hiszen ez a gyermek a kegyelem-kötötte szűzi frigy következtében egészen Szent Józsefé is volt. Némiképpen neki hozta őt a világra szűzi hitvese.
Azért most odahívja Szűz Mária az ő szűzi hitvesét s együtt imádják gyermeküket az éjtszaka csendjében hosszan és mélyen, a hála, szeretet és meghatottság könnyei közt. Mily szegény az értünk emberré lett Isten! – gondolják, és mélységes fájdalom hasítja át szívüket, hogy ennek a gyermekké s az ő gyermekükké lett Istennek nem tudnak többet adni. De megnyugtatja őket ugyanaz a gondolat, mely már a barlangba való letelepülésükkor égi balzsamként enyhítette fájdalmukat: a mennyei Atya, Isten maga így rendelte el s így akarta Fia születését.
De azért ez a meggondolás mégsem oltja ki szívük fájdalmát egészen, mert a mennyei Atya csak az emberek hidegségének általa nem akart feltétele alapján rendelte el így az ő Egyszülöttének világra jövetelét. Az embereknek ez a hidegsége fáj szívüknek.
Beletekintek szívembe. Mit tapasztalok ott? – Mit tapasztalok szentáldozásaimban? Mit tapasztalok Jézus érdekei iránt? Mit tapasztalok Egyháza, annak sikerei, örömei, bánata és szenvedései, üldöztetései iránt? Mit tapasztalok felebarátom iránt, akiben Jézus él, akiben hozzám közeledik, akinek személyében kér tőlem valamit? Mit tapasztalok elöljáróim iránt, akik által vezet, int, eligazít és megfedd? Milyen vagyok kegyelmi látogatásaikor, örömben és bánatban? Mily gyümölcsöt terem bennem az elhintett mag? – Mindez az ő karácsonyi fogadtatását jelenti szívemben.
2. Mennyire törekszenek Szűz Mária és Szent József szívük meleg szeretetével pótolni az emberek hidegségét! Ők nemcsak az első imádók, hanem az első engesztelők is. A betlehemi jászolnál születtek meg Szűz Mária és Szent József lelkében az első örökimádó és engesztelő szerzetek és társulatok. Ez a Kisded van ott ma is a szentségi színek alatt, ahol szintén várja az igazak imádását, szeretetét és engesztelését a közömbösek, a hidegszívűek, a bűnösök, a szentségtörők és istenkáromlók, az élvezethajhászók, a restek és lanyhaszívűek helyett. Nem csatlakozom-e én is hozzájuk Szűz Máriával és Szent Józseffel együtt épp a mai ünnepen, amikor oly sok embernél ismét valóság lesz Szent János szava: „Övéi nem fogadák be őt”? (Jn 1,11)
3. És mekkora a hála, mely szívükből a Kisded felé árad! Az egész világ nevében megköszönik a mennyei Atyának ezt az ajándékot. „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) – Mennyire hiányzik ez a hála manapság! Hány keresztény nem ismeri el, nem akarja elismerni, mit köszön ő a kereszténységnek és annak a Gyermeknek, aki által a kereszténységnek minden áldása ránk lejött! Nemcsak természetfölötti, hanem még földi vonatkozásban is. A kereszténységből, Krisztusból élnek, de nem adóznak neki hálájukkal. Készek elpártolni, készek megtagadni hitüket, készek faj- és gépbálványoknak hódolni Krisztus helyett. Készek új megváltókat és üdvözítőket imádni, Krisztus mellé és Krisztus fölé helyezni. Mennyire kell nekem mindezek helyett hálát adnom s hálámat cselekedetekbe öntenem azáltal, hogy Krisztusért és Krisztusból élek egészen!
Ezeket az érzelmeket és elhatározásokat öntöm imádságba, mikor Szűz Máriával és Szent Józseffel együtt lélekben a jászol elé borulok, vagy akár valóságban is a tabernákulum elé térdelek s imádom az értem emberré lett Istent, az én megváltásomért a földön megjelent Üdvözítőt.
Imádság
„Istenünk, ki e legszentebb éjtszakát az igaz világosság fényével megvilágosítottad, add, kérünk, hogy annak a világosságnak, melynek titkait itt a földön megismertük, örömeit az égben is élvezhessük. – Legyen kedves előtted, Uram, a mai ünnepi áldozat, hogy kegyelmed bőségével e szent cselekmény által hasonlókká lehessünk ahhoz, ki által természetünk isteni természeteddel egyesült. – Kérünk, Urunk Istenünk, add, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus születését e titkokkal örvendezve ünnepeljük s szent élet által vele egykor tökéletesen egyesülhessünk.” (Egyházi imák az éjféli szentmisén)