November 29. Szerda, Szent András apostol vigíliája – Szent Szaturniusz vértanú ≠

„Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!”

„Adj nekünk igaz embert, férfiút…” – olvasható Szent András miséjében e beszédes sor, hiszen András személyében olyan igaz embert, vértanút kapott a keresztény világ, akiről a Legenda aurea is azt írja, hogy:

„Ékes volt az életében, válaszadó a bölcs tanításban, férfias a szenvedésben és anthroposz – azaz felfelé emelkedő, a Teremtőjéhez egyenesedő – a dicsőségben…”

Szent András volt a legelső tanítvány. Keresztelő Szent János Betániában, a Jordánon túl vízzel keresztelt, és hirdette Jézust, a Megváltót.
Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt:
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.”

Szent János tanúságtételének első eredménye az volt, hogy tanítványai közül ketten Jézus nyomába szegődnek. A két tanítvány közül csak az egyiket nevezi nevén az evangélista: Andrást, Simon Péter testvérét. A másik tanítvány viszont nem más, mint maga Szent János, aki az evangéliumában sosem nevezi meg, hanem legtöbbször csak úgy jelöli magát: „a tanítvány, akit szeretett Jézus”.

Az egész elbeszélésből világosan látszik, hogy azt csak szem- és fültanú írhatta. (Jn 1,19-42). A Jézusnál tett egésznapi látogatása után András először testvérével, Simonnal találkozott, s boldogan viszi őt az Úrhoz, aki rögtön új nevet ad neki: Kéfa lesz ezentúl a neve, az arám szó sziklát jelent.

A szinoptikusok szerint Jézus maga hívta meg Andrást Simonnal és Zebedeus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtt a Galileai-tó partján, halászok voltak. Abban az időben a halászok már rendelkeztek bizonyos alapismerettel, miképpen kell társaságot vezetni, mint másutt is, kis önálló társaságokban éltek. Simon és András hálója rokolyaháló volt, ami arra mutat, hogy nem voltak annyira jómódúak, mint a Zebedeus-fivérek, akik kerítőhálóval (gyalom, öregháló) dolgoztak. A halászok munkája sokszor sikertelen volt, viszont a nagy siker sem ragadtatta el őket. Ilyen a lelkek halászainak a munkája is.

Jézus maga választotta ki apostolait: „Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét.” (Mk 3,13-14).

Az apostol szó a görögben jelentette azokat a hajóparancsnokokat, akik a gyarmatosokat vitték Kis-Ázsia felé. A zsidóság is ismerte ezt az intézményt, megbízottakat (selichin) küldtek a külföldön élő zsidó hitközségekbe, így ment pl. Saul Damaszkuszba a főtanács külön levelével a keresztények összefogására (ApCsel 9,2).

Tehát így választja ki Jézus a 12 törzset jelképező 12 apostola szellemi Izrael megalapítására. Feladatuk Jézus feltámadása után, hogy Krisztus hivatalos tanúi legyenek, s tanúságukon, mint 12 alapkövön épül fel az Egyház (Jel 21,14).

András jelen van akkor is, amikor Péternek, Jakabnak és Jánosnak az utolsó időkről beszél Jézus az Olajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppel ő viszi a pogányokat Jézushoz az utolsó napokban (Jn 13,22).

„Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!”

SZENT ANDRÁS!

Ki halfogással kezdted el, hogy emberek halásza légy,
András, hálóddal minket is világ sodrából Partra végy.
Jézust, a célt, hős életed Péter előzve érte el:
nekünk, gyengéknek is te légy vezérünk boldog égbe fel.
Testvérednek hű társa,te, add, éljen köztünk szeretet,
s a nyájat Péter nyomdokán szilárd egységben tartsa meg.
Add, Krisztus kedvelt gyermeke, lángoljon szívünk szent tüze,
elérjük az örök hazát, áldhassuk ott az ég Urát.
Ámen.


Szent Szaturniusz vértanú

Toulouse város első püspöke, ki mártírhalált hal 250 körül. Szent Fábián pápa Rómából Galileába küldte hithirdetőnek az Észak-Afrikából származó püspököt. Érkezésekor kevés keresztény volt a városban. Számuk azonban gyorsan nőtt.

A pogány jóslások megszűntek, s a pogány papok megvallották, hogy Szaturnin püspök kötötte meg hatalmukat. Egy nap a püspök egy pap és két diákonus kíséretében templomba menet elhaladt a Capitolium előtt, nagy pogány sokaság gyűlt össze a pogányok oltáránál, ahol éppen egy bikát készült feláldozni. Egy pogány fölismerte, a pogány papok és a tömeg arra kényszerítette, hogy áldozzon az ő isteneiknek, de a szent püspök így válaszolt:

„Csak az egy Isten imádom, kész vagyok neki felajánlani a dicséret áldozatát.”

Ekkor az áldozatra előkészített bikához kötötték, és a megvadult állat vonszolta végig a városban. Szétroncsolt testét két jámbor nő vette magához, és temette el tisztességben. Gallia és később Franciaország legtiszteltebb szentjei közé tartozott.

Ima Szent Józsefhez

Dicsőséges Szent József, Mária Jegyese,
Jézus Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által kérünk,
Részesíts minket atyai oltalmadban!
Te, akinek hatalma minden szükségletünkre kiterjed,
És akinek a leglehetetlenebb dolgok is lehetségesek,
Nyisd ki atyai szemed és tekints gyermekeid érdekeire.
Ránk nehezedő gyötrelmünkben Bizalommal fordulunk hozzád.
Méltóztass szerető oltalmadba venni, Fontos és nehéz szükségletünket,

Ami annyira nyomaszt minket: (itt említsük szükségletünket)
Add, hogy ezek boldog elnyerése Isten dicsőségére
És jámbor szolgáid javára váljon.
Ó, szeretetreméltó József, kit sohasem szólítunk hiába,
Te, kiben Isten oly nagyon megbízik, hogy azt mondhatjuk:
‘A Mennyben József inkább parancsol, mint kér’,
Gyöngéd atya, imádkozz értünk Jézushoz és Máriához.

Légy szószólónk Isteni Fiadnál,
Akinek itt a földön figyelmes, szerető nevelője
És hűséges oltalmazója voltál.

Légy szószólónk Máriánál,
Kinek szerető és gyöngéden szeretett Jegyese voltál.
Növelje dicsőségedet, hogy meghallgatásra lel
Nehéz kérésünk, melyet most Rád bízunk.
Hisszük, igen, hisszük, hogy meghallgatod
Kívánságunkat, és megszabadítasz
Mindattól a nélkülözéstől és keserűségtől,
Amely lelkünket elárasztja.

Szilárdan bízunk abban is,
Hogy semmit sem vonsz meg a hozzád könyörgőktől.
Mi, akik alázattal borulunk lábaidhoz,
Drága Szent József, esedezve kérünk,
Könyörülj meg sóhajtásainkon és könnyeinken.
Borítsd ránk irgalmad köpenyét,
És áldj meg minket. Amen.