Vannak igazságos mentőokok, melyek Isten s a lelkiismeret színe előtt a visszatérítés elhalasztását vagy esetleg teljes elmulasztását is igazolják.
1. Ilyen elsősorban a lehetetlenség. Lehetetlenre ugyanis józanul senki sem kötelezhető.
A lehetetlenség pedig lehet anyagi (fizikai), vagyis hiánya annak, amiből a jóvátétel egyáltalán eszközölhető volna. Aki tehát végső vagy nagyon nagy szükségben van, a visszatérítés kötelmétől mentes. De felment az erkölcsi lehetetlenség is, vagyis akkora nehézség, oly nagy áldozat, mely emberi felfogás szerint szinte egyenlő a teljes lehetetlenséggel. Ilyen helyzetben van, akinek a visszatérítés folytán társadalmi állásáról kellene lemondania, veszélybe sodorná életét vagy becsületét, kénytelen volna birtokát potom áron elprédálni, megfosztaná magát életfenntartása eszközeitől, pl. a vetőmagtól, szerszámtól.
Aki előre látja, hogy a visszatérítés által csak árt a tulajdonosnak (pl. ha erkölcstelenséget, bűnt szolgáló könyvet, tárgyat, eszközt neki visszaad), szeretetből köteles a visszatérítést oly módon eszközölni, hogy a kár, a veszély elháruljon. Így az öngyilkosjelölt, életunt embernek nem volna szabad fegyverét visszaadni, míg csak sötét gondolataitól meg nem szabadult.
Aki azonban kényszerhelyzete folytán vissza nem téríthet, köteles rajta lenni, hogy szigorú takarékosság és szorgalom által azt később megtehesse. Ha az ilyen aztán bőséges költekezését, vendégeskedését stb. nem korlátozza, kényelmes életmódján nem változtat, súlyos mulasztásról kell magát vádolnia s a gyóntatószékben feloldozást nem érdemel.
2. Teljesen s véglegesen felment a visszatérítés kötelezettségétől, ha a kárvallott azt szabadon elengedi. Történhetik ez nyílt szóval vagy jellel, aminő pl. a kötelezvény, adóslevél megsemmisítése. Vannak körülmények, midőn a tartozás elengedését méltán fel is lehet tételezni. Gyakori eset ez a gyermekek, cselédek apró lopásainál vagy ha a feleség tulajdonít el valamit.
Szent Eligius I. Dagobert királytól telket kért, hogy reája apácazárdát emeljen. Már nagyban folyt az építkezés, midőn észreveszi, hogy néhány arasszal több területet vett igénybe, mint amennyit a király átengedett. Nyomban félbeszakítja a munkát, a királyhoz siet, hogy tőle térdenállva kérjen bocsánatot. A király csodálkozik s meghatottan szól udvarnépéhez: „Látjátok, mily hívek s becsületesek azok, kik magukat teljesen Krisztusnak szentelik s az ő nevének dicsőségén fáradoznak. Az én helytartóim s hivatalnokaim egész uradalmakat lelkiismeret-furdalás nélkül harácsolnak el tőlem, s íme Istennek ez a szolgája egy talpalatnyi földet sem venne el tőlem azonfelül, mint amit neki ajándékoztam”. És a király nemcsak odaengedte a beépített földdarabot, hanem pompás birtokot is csatolt hozzá Limosin környékén.
Igen gyakran a legcélszerűbb s a lelkiismeretre legmegnyugtatóbb az okozott kárt őszintén bevallani s annak elengedését alázattal kérni.
