A keresztényeknek a hitvesi jog gyakorlata által bevégzett (elhált) házasságát semmiféle emberi hatalom és semmiféle okból fel nem bonthatja. Csak a halál oldhatja fel. (Vö. 1118. K.) Ugyanis csak az ily házasság jelképezi tökéletesen Krisztusnak, az ő szeplőtelen jegyesével, az Egyházzal kötött felbonthatatlan viszonyát. Csak az ily házasságban válott valóra szóról-szóra, hogy ketten egy testté lettek, amit aztán senki el nem választ e földön soha.
Mielőtt azonban a házasság szentségi méltóságát még el nem érte, avagy azt az elhálás befejezetté nem tette, igen fontos okokból az Egyház által felbontható.
Pápai felmentés
Nevezetesen a legfőbb lelki hatalom a földön, a pápa igen fontos okból a házassági kötelék alól, ha az még az elhalás által teljes befejezésre nem jutott, felmentést adhat.
Az egyházi jogtudósok a Szentszéknek ezt a jogát már régtől fogva tanították, V. Márton (†1431) óta a pápák nagy ritka esetben gyakorlatba is vették.
Így történt pl., hogy Karolina Auguszta a későbbi osztrák császárné s magyar királynénak a württembergi trónörökössel 1808-ban kötött, de soha el nem hált házasságát VII. Pius pápa 1816. január 12-én kelt apostoli iratával felbontotta.
Ünnepélyes szerzetesi fogadalom
Továbbá isteni jogon magától felbomlik a házasság, ha az egyik fél annak elhalása előtt valamely szerzetesi rendben ünnepélyes fogadalmat tesz. A másik fél ezután szabaddá lett s új házasságra léphet.
Régi gyakorlat ez az Anyaszentegyházban. Már Tiszteletreméltó Szent Béda említ ily esetet Edilthryda királynőről. Sőt már a Szentatyák magasztalják Szent Tekla és Szent Elek legendás alakjait, akik a házasság bevégzése előtt az isteni kegyelem hatása alatt tökéletesebb életre, az evangéliumi tanácsok követésére, szánták magukat.
A Szent Pál-féle privilégium
Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, VII. fejezetének 12–15. verse alapján felbontható a házasság, ha a nemkeresztény (pl. zsidó) házasok egyike megtér, megkeresztelkedik, a másik fél pedig sem megkeresztelkedni, sem pedig a keresztény féllel békén, Isten sértése nélkül élni nem akar. Az Egyházmegyei hatóság, amely elé az ügyet terjeszteni kell, a nemkeresztény hitveshez evégből hivatalos kérdést intéz (interpelláció) s tagadó válasz esetén a keresztény hitvest új házasságra szabadítja. Ennek a kérdésnek (interpellációnak) feltétlenül meg kell történnie, ha csak az apostoli Szentszék másként nem határoz. (1121. K.)
