„János pedig mikor meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanítványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?” (Máté 11,2,3).
a) Szent János Jézushoz küldi tanítványait, hogy higgyenek benne s ne idegenkedjenek tőle. Maga számára nem kér szabadulást. Krisztust szolgálja láncaiban s az Isten országának terhét viseli lelkén, meggyőződésteljesen iparkodik végére jutni feladatának. Tegye meg mindenki az Isten akaratát abban az állásban, s abban az állapotban, melybe őt az életküzdelem hozta s ne várjon csodákat, hogyha fejét is veszti. Reám is küldhet az Isten sok mindenfélét, mialatt másoknak tán jobb dolguk van. Sebaj. Megyek utaimon s mondom: legyen meg a te akaratod, s dicsőülj meg bennem!
b) Szent János Krisztushoz küldi tanítványait. Minden mesternek Krisztushoz kell küldenie tanítványait. Magam is feléje tartok, s másokat is hozzá küldök. Amennyi lesz belőlem szelleméből, annyiban világoskodom majd másoknak is. Nekem Jézus tanítása föltétlen törvény; mihelyt beleállok teljesítésébe, mindjárt megérzem, hogy erő áramlik belém, s általa vagyok azután mások szerencsés tanítója. Kívánok minél többet Jézus szelleméből, hogy így másoknak is javára szolgáljak.
c) „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?” Akik Krisztust nem látták meg az örök élet s az üdvözítő szeretet világosságában, azok folyton ezt hajtogatják: te vagy-e, te vagy-e, akit várunk? Nem ragadják meg az istenit a legszebb s a legjobb alakításban, hanem kételyeikben erőtlenül szétfolynak. Kérdezősködtem már én eleget, s a legnemesebbek, kiknek térdéig sem érek föl, mind azt mondták, hogy ő az, akit várunk. Ne várjunk hát tovább, hanem éljük őt át. Én is azt mondom: Te vagy az, akit várok, te, a „legszebb az emberek fiai közt”; mit akarnék még? Most már tegyek és éljek szerinte.