„Áldott légy Uram, Istenem, hogy ennyire könyörületes vagy méltatlan szolgád iránt. Add kegyelmedet, hogy a jelenlevők lássák: nem hagyod el szolgáidat, megvigasztalod őket a veszedelem idején.”
„Az én éjszakám sötétséget nem ismer; ott minden nappali fényárban úszik”.
Szent Lőrincre, a tisztítótűzben szenvedő lelkek, a diákok, szegények, gondnokok, könyvtárosok, szakácsok, az égési sérüléseket szenvedettek s a tűzzel dolgozók védőszentjére emlékezünk liturgikus ünnepén, augusztus 10-én.
Legendája szerint Szent Lőrinc Valerianus császár keresztényüldözése idején II. Sixtus pápa tanítványa és – kiváló tulajdonságai miatt – fiatal kora ellenére fődiakónus volt; a szent áldozat bemutatásánál segédkezett. Törődött a szegényekkel és a betegekkel is, alamizsnát osztott közöttük. A hagyomány szerint sok beteget gyógyított meg csodálatos módon, és vakok szeme világát is visszaadta.
A pápát 258. augusztus 6-án elfogták. Lőrincre bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza szét az egészet a szegények között. Mihelyt megtudták, hogy Lőrinc a vagyon őrzője, elfogták őt is, és követelték tőle a kincseket. Ekkor Lőrinc elővezette a betegeket és a szegényeket, mondván, hogy ők az egyház kincsei.
Ezután kegyetlenül megkínozták Lőrincet, és fogságba vetették. Itt is gyógyított és keresztelte a megtérteket. Kivégzése előtt kínzói először megostorozták, majd kínpadra vonták Lőrincet, aki a legrettenetesebb gyötrelmek közepette is Istent magasztalta:
„Áldott légy Uram, Istenem, hogy ennyire könyörületes vagy méltatlan szolgád iránt. Add kegyelmedet, hogy a jelenlevők lássák: nem hagyod el szolgáidat, megvigasztalod őket a veszedelem idején.”
Ekkor – a hagyomány szerint – megjelent az Úr angyala, és letörülte a verítéket homlokáról, a vért sebeiről. Amikor megfenyegették, hogy egész éjjel a kínpadon sanyargatják, így kiáltott: „Az én éjszakám sötétséget nem ismer; ott minden nappali fényárban úszik”.
Végül 258. augusztus 10-én tüzes rostélyra fektették a diakónust, lángra lobbanni nem engedték, hogy továbbtartson a szenvedése. A legenda szerint amikor már egy darabig mozdulatlanul feküdt a parázs fölött, vidáman szólt a prefektusnak: „most már megfordíthatnál; ez az oldalam eléggé megsült”.
A legenda ugyanakkor arról is beszámol, hogy kínzása közben könnyeket ontott embertársai bűnei miatt. Az égre emelve szemét, imádkozott; könnyei végigfolytak az arcán. Nem magát siratta: Róma megtérését kérte az Úrtól. Haláláig szüntelenül imádkozott.
A hívő nép az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat „Lőrinc könnyei”-nek nevezi.
Vértanúságának feltételezett helyén, a Via Tiburtina mellett 330-ban Nagy Konstantin császár bazilikát építtetett (San Lorenzo fuori le mura), mely egyike Róma hét fő templomának.
Szent Lőrinc hosszú ideig a legnépszerűbb szentek közé tartozott. Róma egyik kerülete is róla kapta nevét; Spanyolország nemzeti szentje (állítólagos hispániai származása következtében). Nevét viseli Kanada legnagyobb tengeri öble és egyik folyója; Dél-Amerikában hegyet neveztek el róla. Európában számos településnév és templom őrzi emlékét. Amikor I. Ottó császár 955-ben Augsburg mellett, Lech mezején győzelmet aratott a kalandozó magyarok felett, éppen Szent Lőrinc ünnepe volt, ezért Németországban is népszerű szent.
Magyarországon is több település viseli nevét. Napját Szent László törvénykönyve a kötelező ünnepek közé sorolta. A néphagyomány szerint Lőrinc esőjével bő szőlő- és gyümölcstermést jósol.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Részlet…
Tüzes rostélyon
Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett.
Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona! Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), rostélyon sütötték meg. Helyzetéhez mérten meghökkentő humorérzékről tett tanúságot. Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához: „Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!”
A pápája szomszédságában ünnepelt Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) hívták segítségül, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá.
Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen.
Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább. Lőrinc-naptól nem tanácsos már a folyókban fürödni. (E mondások inkább a másik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrinc napra illenek, a tapasztalat is ezt igazolja.)
Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta.
Istenünk, a te szereteted tüze Szent Lőrincet hűségessé tette a szolgálatban és dicsőségessé a vértanúságban Add, hogy szeressük, amit ő szeretett, és váltsuk tettekre, amit tanított. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
SZENT LŐRINC VÉRTANÚ IMÁJA
Vértanúd, Jézus, viadalra készül, hogy a világ gyér javait legyőzze;
osztogat bőven kenyeret, ruhát, pénzt rászorulóknak.
Marja már testét a parázsló rostély, ám hősi lelke élő hittől lángol;
hívja már Krisztus, el is indul égőn, győzve a lángon.
Angyal-énekszó kíséri az égbe, hősi küzdelmét bő jutalom várja,
és bűneinkért Urunkat imádja kérve feloldást.
Esdeklő szóval könyörgünk ma hozzád: bűnbocsánatra segítsd a szívünket,
gyújtsd fel a lelkünk állhatatosságra mindig a hitben.
Zengje mindnyájunk örömére ajkunk Szent Atyánk, Jézus, meg a Lángoló Tűz
tiszta győzelmét idelent a földön és az egekben. Amen.
HIMNUSZ SZENT LŐRINCHEZ
Szent Lőrinc úgy vívott csatát, hogy nem vér nélkül volt tanú:
fegyvert öltött a hit maga s vérét tékozlón szórta szét.
Hét férfiból elsőnek áll az égi szent oltár elé:
magas lépcsőn a többi közt a legkiválóbb levita.
A hősi harcba indulón övére kardot nem csatolt:
a gyilkos tőrt csavarva ki sújtotta le a támadót.
Szent Lőrinc, szenvedésedet tisztelve száll hozzád imánk:
mindaz, ki hozzád esdekel biztos meghallgatást talál.
S te ott fenn el nem mondható ékes város polgára vagy:
az örök udvar tagjaként viselve égi koszorúd.
Atyát, Fiút s Vigasztaló Lelkét dicsérje énekünk:
tőlük közbenjáró imád örök babért szerez nekünk. Amen.
Ima az Oltáriszentségről
Féljen az emberiség, reszkessen a nagyvilág és ujjongjon a menny, amikor az oltáron, a pap kezeiben ott van Krisztus, az élő Isten Fia… Ó, csodálatos elragadtatás és lenyűgöző valóság! Ó, fenséges alázat! Ó, alázatos fönség, a mindenség Ura, Isten és Isten Fia megalázza Önmagát és a kicsiny kenyér színébe rejtőzik!
Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön- örökké. Amen.
FOHÁSZ AZ OLTÁRISZENTSÉGHEZ
„Veletek vagyok mindennap…”
Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által! Amen.
Ó Jézusom, add nekem áldásodat!
Íme itt vagyok Uram, hogy akaratodat teljesítsem!
Óh, édes Jézus, Te áldozati Bárány, kit oltárainkon folytonosan feláldoznak a világ üdvéért, egyesülni akarok veled, s föl akarom áldozni magam mindazon lelkekkel együtt, kik téged igazán szeretnek.
Felajánlom ezért neked mindazt a szenvedést és keserűséget, megaláztatást és keresztet, mellyel isteni rendelésed szerint utamon találkozom. Mindezt ugyanazzal a szándékkal ajánlom fel, mellyel Te, óh isteni Szív, magad odaadod és föláldozod.
Bár csekély áldozatom dús kegyelmeket vonna le az Anyaszentegyházra, a katolikus papságra, hazánkra és a szegény bűnösökre, az én testvéreimre! Méltóztassál azt a szűzi papnő, Mária keze által, s az ő szeplőtelen Szívének fájdalmas áldozataival egyesítve elfogadni. És alázatos kérésemet . . . is irgalmas jóságoddal meghallgatni.
Jézus Szíve az Oltáriszentségben, amely lángolsz irántunk való szeretettől, gyullaszd föl szíveinket irántad való szeretetre! Ámen!
