Nem is szólunk e helyütt a megszentelő malasztról és Isten többi természetfeletti ajándékáról, melyeknek főfeltétele a tiszta szív, – vegyük csak a tisztaság javait a természet rendjében.
a) Az ész fénye
Az első ezek között az ész fénye, a lelki, szellemi szemek tisztasága, éles látása. A tisztaság ugyan nem ad tehetséget, de azt, ami van, érvényesülni engedi. Aquinói Szent Tamásnak, az Egyház legnagyobb bölcsének a szimbolika a tudást jelképező ragyogó napot nem a homlokára, hanem angyal tiszta szívére rajzolja. Ahol nincs tiszta szív, ott hiányzik a képzelőtehetség fegyelme s az erő a kitartó szellemi munkára. Innen van, hogy míg tiszta szívvel a középszerű tehetségek is előbbre jutnak, megromlott szívvel a lángelmék sem boldogulnak.
b) Nemes, acélos jellem
A tiszta szív műtermében készülnek a nemes, acélos jellemek. Ha még akadnak a világon önzetlen, szép, nagy alakok, az emberiségnek igazi barátai s jótevői, ne kételkedjünk, hogy az ilyenek keblében tiszta szív dobog.
c) Testi egészség
A tiszta szív üde egészségben őrzi a testet s annak bámulatos szívósságot s munkabírást biztosít. Megóvja a vér tisztaságát, fokozza az életerőket és ez által szép, hosszú, derült életre nyújt kilátást.
d) Szociális erény
Mindezekből önként következik, hogy a tisztaság nem csupán egyesek java, hanem biztosítéka a boldog s termékeny családi életnek, az államok szilárdságának, a haza boldogságának s dicsőségének. Tehát valóban társadalmi, szociális erény.
Éppen ezért már csak ezáltal is mérhetetlen szolgálatot tesz az emberiségnek a papság s a szerzetesrendek, midőn tiszta szűzies életükkel állandó példát s buzdítást adnak a tisztaságra.
Már a régi szentatyák megfigyelték s tapasztalták, hogy ott hozza a házasélet fája is a legszebb, bővebb, egészségesebb gyümölcsöket, ahol e fa liliomokkal van körülültetve. Viszont ott, ahol a szüzesség művelése hanyatlik, az emberiség életfája is fonnyad, pusztulásnak indul.
Szent Ambrus a szüzességről írt pompás könyvében így szól: „Vigyázzátok meg, hány szüzet szentelnek fel Isten szolgálatára Alexandriában, Kelet és Afrika egyházaiban.1 Nálunk (Itáliában) kevesebb ember születik, mint ahány szűz azokban az egyházakban fátyolt ölt. Ahol tehát a szüzesség virágzik, szaporább az emberiség”.
Így tehát valóban kiszámíthatatlan sok s nagy az az áldás, melyet a tisztaság, nevezetesen annak legszebb virága, a szüzesség hoz a világra. Úgy, hogy méltán reá alkalmazhatjuk az írás szavait:
„Vele egyetemben jött minden jó nekem, és számtalan tisztesség az ő kezei által”. (Bölcs 7,11)
1 Hajdanában százszámra voltak virágzó püspökségek ama vidékeken.