a) „És sok vámos és bűnös telepedék le együtt Jézussal s az ő tanítványaival, és az írástudók és farizeusok látván, hogy ő a vámosokkal és bűnösökkel eszik, mondák az ő tanítványainak: Miért eszik s iszik a vámosokkal s bűnösökkel a ti mesteretek?” (Márk 2,15). Jézus szereti az életet; nem fordul el tőle; az a lélek, melynek gyönyörűsége a virág s a gyermek, beleáll az életbe s fölemeli azt. Szerette az embereket s leült közéjök, hogy legyőzze, ami köztük Istentől elfordult, ami elesett. S mint Elizeus próféta ráfeküdt a holt fiúra s a fiú éledni kezdett, úgy árasztotta ki Jézus az ő erős, virágos, meleg lelkét rájuk, hogy ők is érezzenek, hogy jobb vágyaik ébredjenek; tudta, hogy ezeket is csak egy oly élettel lehet gyógyítani, mely szebb, mint az övék; örömökkel, melyek ragyogóbbak, mint az övék; ők érezték e fölényes lelket s gyógyultak tőle. E ragyogó májusi napkelet hátterében cirpelnek még nagy bőregerek s botránkoznak a világosság csodáin. Ó Jézus, mester, hozzám jöttél; most pedig én viszonzom jöttödet s utánad tartok…!
b) „Most János és a farizeusok tanítványai, kik bőjtölnek vala, eljövén, mondák neki: Miért bőjtölnek János tanítványai, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek? És mondá nekik Jézus: Vajjon a násznép, míg a vőlegény velök van, bőjtölhet-e?… mikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor majd fognak bőjtölni” (Márk 1,18). Jézus nekünk menyegző, öröm, ének; a menyegzőn nem a bőjtről kell aggódni; ő nem azért jött, hogy elsősorban bőjtre, hanem hogy örömre, isteni érzésre tanítson. Az elhervadt világot nem bőjttel kell elsősorban föléleszteni. Bőjt, önmegtagadás önmagában nem cél, hanem csak eszköz; a cél itt ez: fejlesszétek ki magatokban az Istenhez ragaszkodó lelkületet, legyen ez erőtök s örömötök, s ennek fogtok majd tudni alárendelni testet, élvezetet, világot. Az üres formalizmus, az öröm s a lélek nélküli bőjtök farizeusi lim-lom, ez mind nem tökéletesség. Tudtok ti botránkozni Jánoson, aki bőjtöl, épúgy mint Jézuson, aki nem a bőjt szigorában, hanem az isteni érzés szépségében jött hozzátok. – Én mindent e szempont alá foglalok; a bőjtöt is engedelmes lélekkel végzem, de csak a több lélekért, a tisztultabb, istenesebb lelkületért.
c) „Senki sem varr új posztófoltot ócska ruhára, mert különben az új folt elválik az ócskától s a szakadás nagyobb lesz. És senki sem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben a bor szétszakítja a tömlőket, s a bor kifoly, s a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni” (Márk 2,21). Ó ti foltozó vargák s foltozó szabók, vagyis emberek, koncepciók, nagy, meleg gondolatok, lelkes kiindulások nélkül; gondjaitok s gondolataitok egyre lyukak, szakadások, rongyok, foltok körül forgolódnak; vétkeztek és gyóntok, gyóntok s ismét vétkeztek; piszmogtok hibák s visszaesések körül; jártok lelki, testi orvosokhoz. Egyre van szükségtek, hogy Jézus nagy lelkének tavasza ereszkedjék belétek, a „novitas vitae”, az élet újdonsága, a nagy, bízó, örvendező lelkület. Nem félek, Jézus van velem; arcába nézek az evangéliumban; megváltó kegyelmét veszem készséges, ragaszkodó hitemben; lelkét s életét osztom gyermeki szeretetemben, mely mindig derült, s ha sír is, a gyermek könnyeit ontja. Újat teremteni; újba, új életbe öltözködni; az már nem rongy, nem folt.
d) „És lőn ismét, midőn az Úr szombaton a vetésekre ment át, az ő tanítványai előre menvén, búzafejeket kezdének szaggatni. A farizeusok pedig mondák neki: Ime mit cselekszenek szombaton, ami nem szabad? És mondá nekik: a szombat az emberért rendeltetett, és nem az ember a szombatért. Annakokáért az ember fia ura a szombatnak is” (Márk 2,23). A szombat az emberért van, hogy a lelke felüdüljön; szükségeit azonban szombaton is kielégítheti az ember. A szellem sohasem töri össze az embert, s intézményei szolgálják fejlődését s boldogságát. A szombat is nem betű, hanem szellem legyen, s akkor az Isten szeretetében nemes szabadságra szert tett ember intézkedik benne s megteszi azt, amit az Isten gondolatai szerint való élet s annak szükségletei kívánnak. – Mi is megüljük a vasárnapot s ünnepet, s bűnösöknek éreznők magunkat, ha lustaságból, vagy valamely látogatás miatt, vagy egyéb csekély, haszontalan okból elmulasztanók a köteles Isten-tiszteletet; de ha szegénységből, vagy irgalomból egyszer-másszor nem mehetünk el a szentmisére, nem kell aggódnunk; Jézus nyomaiban járva, ilyenkor urai vagyunk a szombatnak. Jézus tehát megtanít a törvényt tökéletesebben felfogni s helyesebben magyarázni.