Szalmanaszár király az izraelitákat Asszíriába deportálta. Fia, Szennakerib sokukat megölte és megtiltotta, hogy a holttesteket eltemessék. Tóbiás azonban, egy jámbor izraelita férfiú, Istentől jobban félt, mint a királytól. A halottakat elrejtette házában és éjjelente eltemette őket. A király ezért üldözte Tóbiást. Istennek azonban tetszett Tóbiás bátor és jámbor tette. Rafael angyal később ezt megmondotta neki: „Mikor könnyhullatással imádkoztál és eltemetted a halottakat, én az Úr elé vittem imádságodat.” (lásd: Tób 1,18-23)
A keresztény teste a Szentlélek temploma; Istent szolgálja és a világ végén dicsőségesen fel fog támadni. A keresztény testét ezért illeti meg tisztelet holta után is. Az Egyház a holttestnek a temetés szent szertartásával ad tiszteletet és szentelt földbe temeti el. A keresztény holttestét a földbe kell temetni, mint ahogy Krisztus holttestét is a földbe temették. Földbe kerül, mint a vetőmag, mert a világ végén életre kel. „Elvetik a romló testet és föltámad a romolhatatlan.” (1 Kor 15,42) Némely nyelvben ezért nevezik a temetőt Isten szántóföldjének.
Némelyek meghagyják, hogy haláluk után testüket égessék el (halotthamvasztás), mert azt hiszik, hogy a halállal mindennek vége. Az Egyház megtiltja híveinek, hogy testüket elégettessék. Aki mégis ezt akarja és rendelkezését nem vonja vissza, nem járulhat a szentségekhez és nem részesülhet egyházi temetésben.
A KERESZTÉNY TEMETÉS SZERTARTÁSA
A ravatalnál:
A pap elimádkozza a 94. zsoltárt; az egyes versszakok után a kántor vagy a kórus megismétli: „Körülvettek engem a halál sóhajtásai. A pokol fájdalmai körülvettek engem.” (Circumdederunt) Zakariás éneke (Benedictus) után a pap körüljárja a ravatalt és a halottat meghinti szentelt vízzel, majd megtömjénezi. Eközben a hívek csendesen elimádkozzák a Miatyánkot. Utána a pap könyörög, hogy az Úr vonja el a halott lelkét a pokol kapujától és akik a mennyben Istennek szolgálnak, védjék a mi földi életünket. Az 50. zsoltár (Miserere) eléneklése után a pap újból könyörög, hogy Isten bírói ítélete ne nehezedjék a halott lelkére, hiszen amíg élt, a Szentháromság jelét viselte magán. Végezetül a hívek éneklik: Ments meg Uram az örök haláltól.
Menet közben:
A kántor vagy a kórus azt kívánja a halottnak, hogy a paradicsomba vezessék őt az angyalok és az egykori szegény Lázárral örök élete legyen. Ezután eléneklik a 129. zsoltárt (De profundis).
A sírnál:
A pap könyörög, hogy Isten a sírt megáldja és őrzőjéül küldje el szent angyalát. Könyörög, hogy az, akinek testét ide temeti, a szentekkel együtt mindörökké örvendezzék Istenben. Körüljárja a koporsót és a halottat még egyszer meghinti szenteltvízzel, majd megtömjénezi, miközben a hívek a Miatyánkot imádkozzák. Ennek végén a pap könyörög Istenhez, hogy adjon a halott lelkének és minden megholt hívő lelkének örök békét és világosságot.
