„Drága kincse népünknek, nagy öröme szívünknek. Kérünk, áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat…” Ámen.
A magyar katolikus egyház május 30-án emlékezik meg a Szent Jobb megtalálásáról, illetve Szent István király ereklyéinek átviteléről.
A Szent Jobb, magyar nemzeti és katolikus ereklye, amely feltételezhetően Szent István, első magyar király természetes úton mumifikálódott jobb keze.
Szent István király kézereklyéjének története a 11. századra nyúlik vissza.
A Szent Jobb kalandos története István király temetésével kezdődik 1038-ban. Az első írásos forrás Hartvik győri püspök 1116 körüli időkből származó legendagyűjteménye.
Ebben leírja, hogy Szent István királyunkat – végakaratának megfelelően – 1038.augusztus 15.-én Székesfehérváron, temették el, helyezték végső nyugalomra.
István király halála után zavaros, nehéz évek következtek.
Trónviszályok, pogánylázadások igyekeztek megdönteni a még gyenge, kialakulatlan államot.
A fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a Nagyboldogasszony-bazilika közepén álló márványszarkofágból és áthelyeztette az alatta lévő sírkamrába, ott rejtette el.
Hartvik püspök legendája szerint ekkor választották le a mumifikálódott jobb kezet, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki.
A legenda elbeszélése szerint, mikor Szent László VII. Gergely pápa rendeletére 1083 augusztus 10-én az ország előkelőinek jelenlétében felnyitotta Szent István koporsóját, a szent király áldott jobbját és a rajta levő értékes aranygyűrűt leggondosabb kutatással sem tudta előkeríteni. Már-már belenyugodott, hogy a nagyértékű ereklye örökre elveszett.
Ekkor megjelent előtte a kincstár őre, Merkur őrkanonok, Katapán székesfehérvári prépost atyja és elmondotta neki, hogy a fölemelés alkalmával – ahogy később, felelősségre vonásakor állította – egy angyal megbízására „eltulajdonította”, majd a birtokán elrejtette az ereklyét.
Midőn kevéssel utóbb felbontotta a csomagot, megdöbbenve vette észre, hogy a keresett Szent Jobb van benne. Mivel azonban nem mert Isten akaratával dacolni, senkinek sem szólt a dologról, hanem a drága ereklyét elvitte a kormányzására bízott berettyómelléki kolostorba és éveken át ott őrizte.
Arra hivatkozott, hogy a zavaros időkben biztonságos helyen akarta őrizni.
Az angyal egy posztóba takart tárgyat nyújtott át neki ezekkel a szavakkal :
„Ezt őrizetedre bízom avégből, hogy a maga idején nyilvánosságra hozd”.
I. László király (1077–1095) István szentté avatásakor, 1083-ban szerzett tudomást az ereklye őrzési helyéről, s május 30-án (egyes források szerint 29-én) ellátogatott Merkur bihari birtokára. Elfogadva az őrkanonok mentegetőző legendáját megbocsátott neki.
Most azonban, hogy a kijelölt idő letelt, a szent királynak elbeszélte a dolgot. Szent László megörült a felfedezésnek s először Székesfehérvárra akarta vitetni a szent ereklyét, utóbb azonban Merkurius rábeszélésére elállott ettől a szándékától és beleegyezett, hogy a Szent Jobb ezentúl is ott őriztessék a berettyómelléki kolostorban.
Lászó király a Szent Jobb megtalálásának helyén, az első magyar király tiszteltére, a szent ereklye méltó elhelyezésére, Szent Jobbi apátságot alapított. (Az apátság, s a körülötte kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén található, román neve: Siniob).
A Szent Jobb megtalálásának napját már a 13. századi naptárak is említették.
Az Aranybulla (1222) a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelenti, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor.
Abban az időben nem volt ritka dolog, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal.
A Szent Jobb kalandos vándorútja
A XV. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították.
Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, s egyben elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.
Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése.
Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható – innen vitték például az 1938-as Szent István-év keretében a Parlament elé az augusztus 20-i szentmisére.
A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át.
Az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az Angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig.
Ezután a Szent István Bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad nyilvános körmenetben tisztelni Szent István jobbját.
Így volt ez 1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István Bazilikában Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb kápolnát, amelynek építését a néhai Lékai László bíboros kezdeményezte.
Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására, 1989-től pedig ismét évről évre megtartják Szent István napján a könyörgő körmenet.
Az ereklyét a budapesti Szent István-bazilikában lévő Szent Jobb-kápolnában őrzik, tisztelete a magyar történelemben folyamatos.
Az augusztus 20-i állami ünnepségsorozatok tradicionális és szerves része a Szent Jobb-körmenet, mely évről évre rengeteg érdeklődőt vonz és gyűjti össze közös imádságra a magyarokat a fővárosba.
A koponyaereklye egy része pedig előbb Pozsonyba, majd 1778. április 2-án Székesfehérvárra került.
„Drága kincse népünknek, nagy öröme szívünknek. Kérünk, áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat…” Ámen.
Az áldó kézre szükségünk van. A szentek égi közbenjárására szükségünk van. Isten áldásának kiesdésére szükségünk van. – Ma is.
Konkrétan nekünk, ma élő embereknek, ma élő keresztényeknek, ma élő magyaroknak.
Kérhetjük Szent István király mennyei közbenjárását, esdje ki Isten áldását ránk, családjainkra, az Egyházra, nemzetünkre, járjon közben értünk, legyen áldás a népünkön, jelenén és jövőjén is egyaránt. Legyen népünknek, mindannyiunknak örök, véget nem érő jövője, örök boldogsága!
A Szent Jobb ősi üzenete:
„Ó dicsőséges szent Jobbkéz, melyet magyar óhajtva néz:
Drága kincse népünknek, nagy öröme szívünknek.
Kérünk, áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat…
Mikor terád feltekintünk, buzgóságra gerjed lelkünk,
Jut eszünkbe szentséged, s hálát adunk tenéked…
Drága szent Jobb, a vakságot, hazánkból a pogányságot,
Te írtád ki s helyette Jézust hoztad földedre.
Kérünk, áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat.”
Szentek csodálatos fényessége, Istenünk, te Szent István király dicsőséges jobbját gondviselő szereteteddel megőrizted számunkra. Add, hogy oltalmának szüntelenül örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Irgalmasság Atyja
Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, erősíts meg minket hivatásunkban, az imádásban és a hűségben.
Isteni szavadnak és szent törvényednek szenteljük magunkat ma,
amikor eléd járulunk.
Világosítsd meg lelkünket, hogy megismerhessünk
és szolgálhassunk téged.
Kérünk, adj erőt szent szándékaink megvalósításához,
ne nézz elkövetett és állandóan megújuló bűneinkre!
Add, hogy ne a föld, hanem a menny javait nézzük,
keressük és szemléljük.
Így, a kegyelem ereje által dicsőítünk téged mindenható, szent,
és minden dicséretre méltó hatalom, Krisztus Jézusban, a szeretett Fiúban, a Szentlélekkel mindörökkön-örökké. Ámen.
Úr Jézus Krisztus
Úr Jézus Krisztus, aki az emberek üdvözítő Istene vagy,
és mint ember, mindenható közbenjáró Istennél,
hozzád folyamodom, dicsérlek és kérlek:
légy hozzám közel irgalmaddal, együttérzéseddel, megbocsátásoddal!
Önts a szívembe olyan vágyakat, amelyeket egyedül Te tudsz kielégíteni;
ajkamra olyan kéréseket, amelyeket egyedül Te tudsz meghallgatni;
s hadd vigyek véghez olyan tetteket, amelyeket egyedül Te tudsz megáldani! Ámen!
Az egyházért, az egyház egységéért
Emlékezzél meg Urunk egyházadról, az Egyházad egységéről!
Szabadítsd meg minden gonosztól, minden bajtól!
Tedd tökéletessé a szeretetben!
Gyűjtsd össze a szél minden irányából, forraszd egységbe
népedet a világ négy égtájáról, és vezess el mindenkit megszentelve országodba: ebbe a Szent Istenországba, amelybe őket meghívtad,
amelyet számára készítettél!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké!
Ámen.
Imádság a megtestesült Istenemberhez
Jézus Krisztus, az Atya akaratából öröktől Urunk és Istenünk,
te az idők teljességében megszülettél egy szűztől, aki nem ismert férfit.
Alávetetted magad a törvénynek, hogy minket kiválts
a törvény hatalma alól, megszabadíts a romlás rabszolgaságából,
és megadd nekünk a fiak méltóságát.
Uram, most szabadíts meg attól, ami esztelenség,
váltsd valóra ígéretedet, és szabadíts meg a bűn szégyenétől,
töltsd el szívünket Szent Lelkeddel, hogy mondhassuk: Abba, Atya!
Tégy minket az Atya gyermekeivé,
és szabadíts meg e világ
minden gonoszságától! Ámen!
